Így vélekedett Carlos Payá - az ismert kubai aktivista, Oswaldo Payá testvére -, erősítve azt a keserédes hangulatot, amely az ellenzékiek szabadonbocsátása kapcsán szabadult fel. A megérkezésük utáni órákban adott mini-sajtótájékoztatón a levegő örömmel, óvatos bizakodással és szkepticizmus telt meg. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Negyvenöt testvérünk maradt hátra, a 2003 márciusi események hozományaként, és ezen kívül még rengeteg politikai fogoly van a sziget börtöneiben.” – kezdett bele Julio César Gálvez az általuk írott közlemény felolvasásába, aminek következő gondolata az volt, hogy csakis Orlando Zapato Tamaya mártíriumának köszönhető az- Tamaya februárban halt bele abba a több hónapig tartó éhségsztrájkba, amellyel a Kubában zajló jogtalanságokra és igazságtalanságokra akarta felhívni a figyelmet -, hogy hétévi raboskodás után szabadok.

 

A repülőgép madridi landolása után, a „hetek”  szinte rögtön a sajtótájékoztató helyszínére mentek, ahol fáradtságot nem mutatva, egymást átkarolva és mosolyogva, kezükkel „V” betűket formálva álltak a pódiumon.

Egyik volt rabtársuk, Alejandro González Raga szerint boldognak tűntek a szabadon bocsátás miatt, ugyanakkor sokkos állapotban is vannak, hiszen Kubában a cellából egyenesen a repülőtérre vitték őket.

 

 „Reméljük, hogy azok, akik Kubában maradtak, ugyanazokat a szabadságjogokat élvezik, mint mi ezekben a pillanatokban.” – folytatta Gálvez, hozzátéve, hogy a napokkal ezelőtt kezdődött események, és a spanyolországi utazás „egy új időszak kezdete Kubában, és minden kubai számára”.

 

Miguel Ángel Moratinos spanyol külügyminiszter ígérete szerint, a spanyol állam támogatni fogja a további érkezőket is, „védett állampolgárságban” részesülnek, és munkavállalási engedélyt is biztosítanak számukra. Ami pedig a kubai államot illeti, külön engedély ellenében elméletileg visszatérhetnek majd valamikor az országba, illetve a családtagjaik pedig anélkül is.

 

Noha a visszatérés lehetősége elméleti síkon fennáll, sokan száműzetésről beszélnek. María Dolores Masana, spanyol újságíró, a „Riporterek Határok Nélkül” szervezet tagja szerint ez egy nagyon kemény „büntetés”, hiszen véleménye szerint soha többet nem térhetnek vissza Kubába. Legalábbis nem a fennálló keretek között. Így nem csoda, hogy a sajtótájékoztató hivatalos része után is felerősödtek a szomorúság hangjai.

A hetek egyike, a harcok meghosszabbításaként látja jelenlegi helyzetüket: a „száműzetés, a harc meghosszabbítása”. Zoé Valdés írónő szerint az emigránsoknak ez egy keserédes állapot. Hasonlóan értékelte a folyamatokat Blanca Reyes is, a Damas de Blanco csoport európai képviselője: „Az örömnek és a fájdalomnak a keveréke ez, hiszen ahhoz, hogy szabadon élhess, el kell hagynod a hazádat.” – mondta, majd Kubára célozva hozzátette, hogy ez a lépés egy fuldokló ország egyezkedése.

 

 

„A foglyok szabadon bocsátása pozitív lépés, viszont sok még a rab, és a sanyargató törvények is megmaradnak, a változtatás szándéka ellenben nem látszik. A cellák hamar megtelnek majd: pont tegnap vertek meg és zártak börtönbe egy ellenzékit Cienfuegosban.” – mondta Carlos Payá.

Az emigránsok gyakorlatilag két táborra szakadtak, egyik részük szerint Kubában végre elkezdődött valami, és élni kell a lehetőséggel, éppen ezért arra biztatják az Európai Uniót, illetve az Egyesült Államokat, hogy tegyenek lépéseket Kuba-politikájukat illetően. Ezen az optimista véleményen van egyébként több volt „Grupo de los 75” tag is.

A másik tábor viszont egyenesen deportálásnak minősítette a spanyolországi utaztatást, mely manőverrel  a kubai kormány tisztára moshatja az imázsát, és időt nyerhet magának, vélekedett Oswaldo Payá. Arról nem is beszélve, hogy az országban maradást választóknak vajon mivel kell majd szembenézniük, mert arra azért kevés esély lehet, amit Gálvez kívánt a Kubában maradó bajtársaknak.

 

A hét, immáron szabad ellenzéki név szerint: Julio César Gálvez, Léster González, Omar Ruiz, Antonio Villarreal, José Luis García Paneque, Pablo Pacheco és Rondrigo González. Mind a „Grupo 75” tagjai, akiket 2003-ban ítéltek el. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vivacubalibre.blog.hu/api/trackback/id/tr172164032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása