A szigetországban eddig sem volt népszerűtlen az „ősi mesterség” űzése, ám az elmundo.es havannai tudósítója szerint az elbocsátások következtében még több nő választja a pénzkeresésnek ezt a módját.

Raúl Castro reformjainak egyik alapköve az állami szféra háttérbe szorítása, és a privát vállalkozások fellendítése, melynek következtében eddig félmillió embert bocsátottak el, de a java még hátra van. A munkanélküliek közül sokan szabadon értelemzik a szabad vállalkozás fogalmát, így a bűnözés és a prostitúció mértéke is egyre inkább növekszik, az eddig sem alacsony szinthez képest.

„Nem hiszem, hogy erős lesz a hatósági nyomás, úgyis lesz csomó más gond, amivel el lesznek foglalva.” – mondja Loipa, a 24 éves prostituált, aki kénytelen az üzletet is a gazdasági helyzet változásaihoz alakítani. „Most már helyi pénzen is igénybe lehet venni a szolgáltatásaimat, persze a valutás opciót is megtartom, hátha kihalászok magamnak egy külföldit. Nehéz lesz, mert nem jut elég az összes prostituáltnak az országban, hárman vagyunk egyre.”

Loipának ez a második nekifutása az iparral. Egy időre abbahagyta, miután börtönbe zárták prostitúcióért. Szadon engedése napján megfogadta, hogy abbahagyja, recepciósként helyezkedett el egy cégnél, de hamar visszatért, mert vidéken kellett dolgoznia.

Sok fiatal nő és férfi árulja a testét, hiszen így egyhavi átlag fizetést – 20 dollár körül – kereshetnek meg akár egy alkalommal: egy menet 30 amerikaidollár körül mozog, 85 dollárért pedig két lány is a turista rendelkezésre áll.

A prostitúción kívül természetesen minden más illegális pénzszerzési módszer is hódít. A bűnözés ugyan még nem öltött akkora méreteket, és a közbiztonság sem olyan, mint Kolumbiában vagy Mexikóban, de sok a jövő nélküli, üres pénztárcát birtokló ember. Ráadásul a feketepiac is kezd apadni, hiszen szinte nincs mit eladni kéz alatt.

Loipa már felkészült a visszatérésre, leadott 6 kilót, úgyhogy már csak pár ruhát,  magassarkú cipőt, rúzst meg parfümöt kell beszereznie, mindent, ami elég a kezdéshez. Reméli, hogy ezzel eléri a célját, ami gyakorlatilag minden kubai prostituáltnak ugyanaz: hozzámenni egy külföldi turistához. Ha az Egyesült Államok lazít az utazási megszorításokon, akkor akár teljesülhet is az álma.

„Alig várom, hogy itt legyenek a gringók. Tárt lábakkal várom őket!” – teszi hozzá nevetve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.