Csupán most derült fény arra, hogy augusztusban, békés tüntetők egy csoportját fogta el a rendőrség, napokra börtönbe zárta és meghurcolta őket. A fiatalok az egyetemek átpolitizáltsága ellen tüntettek a havannai alma mater előtt, ugyanis sokan azért nem részesei a felsőoktatásnak, mert politikai nézeteik különböznek a hivatalosan elvárttól – arról nem beszélve, hogy ahhoz, hogy valaki tanulhasson, be kell lépnie Kommunista Párt ifjúsági tagozatába - illetve politikai szempontból „problémás” a családi hátterük.

Ehhez hasonló szintű megmozdulás már 52 éve nem történt Kubában. Az emberi jogokért is protestáló ötfős csoport különböző felhívásokat intézett az egyetemistákhoz és a lakosokhoz, plakátokat lobogtatva, melyen olyan feliratok álltak, mint: „Le Fidellel!” „Le a diktatúrával!” „Éljen a demokrácia!” „Castroék gyilkosok!”.

A fiatalok mindannyian a Független és demokratikus Kuba nevű párt tagjai, név szerint Luis Enrique Labrador, Eduardo Pérez Flores, Michel Iroy Rodríguez, Jordany Carvajal és Sara Martha Fonseca Quevedo. A gyűlés után rögtön őrizetbe vették őket, melynek részleteit egyikük részletesen elmondta az elmundo.tv-nek.

„Az autóbusz belsejében felfedte magát a nemzetbiztonság embere, aki mindaddig követett minket, majd elkezdett durva és obszcén szavakkal sértegetni. Feltartóztatta a buszt, és a Nemzeti Forradalmi Rendőrség felé irányította azt.” – meséli Quevedo, hogy mi történt, miután a tüntetést követően haza indultak. Ő egyébként a társaihoz képest még szerencsésnek mondhatja magát, mivel csupán egy napig tartották fogva.

A rendőrségről egy "mozgó ketrecben" átszállították egy másik helyszínre, ahol kihallgatták őket, a motozás után mindenüket elvették, majd különböző megalázó feladatokat végeztettek velük.

„Nekem azt mondták, hogy végezzek guggolásokat, de megtagadtam, mert roppant megalázónak tartom. Én csak az emberi jogokat, a nép jogait védem. Nem viselek fegyvert, és soha nem fogom hagyni, hogy így megalázzanak.” Később cellákba zárták, és azzal fenyegették meg őket, hogy véglegesen börtönbe kerülnek. Sara Marthat a közrend megzavarásával, államellenes propaganda birtoklásával, és állam ellenes merénylettel vádolták.

„Az államellenes propaganda ebből a VÁLTOZÁS feliratú hátizsákból, az Emberi Jogok Egyetem Nyilatkozatából – ezt mindig magamnál hordom -, két változás és demokrácia feliratú karkötőből, illetve fehér papírból és ceruzából állt. Azt mondták ez is az államellenes propaganda része, mivelhogy biztos ezzel készítettem a plakátokat. És persze azt mondták, hogy soha többé nem láthatom majd a napot, és legalább húsz év börtönt varrnak majd a nyakamba.” – mutatja a magánál hordott dolgokat.

A társait különböző börtönökbe szállították, a férfiakat pedig napokig fogva tartották. Most már mindannyian szabadok, és nem futamodnak meg: „Folytatjuk a harcot, amit elkezdtünk, a végső következményekig. Ha be akarnak zárni, akkor tegyék, ha meg akarnak ölni, akkor öljenek meg, de nem fogjuk abbahagyni a népünkért, az országunkért való küzdelmet, amelyet 51 éve sanyargatnak.”

A kubai médiumok természetesen mélyen hallgatnak az esetről, nem beszélnek róla semmilyen megvilágításban sem. Azonban valóban történelmi jelentőségű lehetett a tüntetés, hiszen Kubában semmilyen „legális” információ nem kering az ellenzékről, mintha nem is léteznének. Csupán annyi szűrődik be, amennyit a külföldről érkezők, vagy az illegális internetezők szivárogtatnak. Az ellenzékiek többsége sem ennyire nyíltan – leginkább szamizdat formájában - folytatja tevékenységét. Tehát széles körben nem beszélnek demokráciáról, sem emberi jogokról, egy maréknyi bátor fiatalnak köszönhetően azonban remélhetőleg csak mostanáig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.