Óvatossággal és szkepticizmussal vegyes bizakodásról számolt be ma az elmundo.es, a több mint ötven politikai fogoly esetleges szabadon bocsátása kapcsán, melyet helyi idő szerint csütörtök délelőtt jelentet be a kubai katolikus egyház.

Az ígéret szerint, a bejelentéstől számított pár órán belül már 6, az elkövetkezendő hónapokban pedig a többi 47 bebörtönzött nyerheti vissza szabadságát. Jaime Ortega, Havanna püspöke azt mondta, hogy addig nem hozzák nyilvánosságra a szerencsések nevét, amíg maguk az érintetteket, és családjaikat nem értesítikk a hírről. A rabokat még 2003-ban, a híres „Fekete tavaszon” (Primavera Negra) zárták börtönbe. A név onnan ered, hogy hét évvel ezelőtt sorozatos letartóztatások alkalmával számos  ellenzékit zártak börtönbe – többet, mint az elmúlt évtizedben bármikor - , akiket azóta is úgy emlegetnek, mint a „75-ök csoportja” (Grupo de los 75).

A hírre különböző reakciók érkeztek a világ számos pontjáról, noha szinte kivétel nélkül mindenki örömét fejezte ki. A helyszínen tartózkodó spanyol külügyminiszter, Miguel Ángel Moratinos szerint ezek után nincs már értelme fenntartani az Európai Unió Kubával szembeni politikáját, az úgynevezett „közös állapotot” (posición común).

Ez 1996-ban lépett életbe, és lényege, hogy az Európai Unió és Kuba viszonyát az utóbbi esetleges demokratizálódása és emberi jogok szem előtt tartása határozza meg.

 „Azt kérték a kollégáim, hogy ha sikerül megoldanunk a foglyok sorsát, akkor hagyjunk fel közös álláspont politikájával”. – mondta Moratinos.

José Miguel Insulza  - az Amerikai Államok Szervezetének(Organization of American States) főtitkára - pozitívnak értékelte a kormány és az egyház ilyetén közeledését, ám még korainak nevezte a nemzetközi közösség, és a szigetország viszonyát érintő esetleges változásokat.

Az Egyesült Államok is – mely további részletek után kutat, hogy megerősítse a hírt - óvatosságra intett, mindamellett, hogy dicsérte a mai lépést.  A legfontosabb gesztusnak ítélte a tavaly májusi bejelentés óta, amikor is kiderült, hogy az egyház közvetítőként lesz a rabok segítségére.

A Szaharov-díjas, Damas de Blanco csoport vezetője Laura Pollán a következőket mondta:

„Nagyon izgatott vagyok, napok óta várok a szabadon bocsátások hírére”.  Az ellenzéki bebörtönzöttek nőnemű családtagjait tömörítő, Damas de Blanco vezetője még hozzátette, hogy a kormánnyal kapcsolatos tapasztalatok miatt mégis van bennük egy kis kétkedés, hiszen már számtalanszor átverték őket.

A szintén börtönbüntetését töltő - nem a 75-ök tagjaként - Guillermo Fariñas is kilátásba helyezte hónapok óta tartó éhségsztrájkja részleges beszüntetését, amennyiben szabadon engedik az első hat embert. Fariñas több mint négy hónapja kezdte az éhségsztrájkot - melynek részeként folyadékot sem vesz magához -, azért, hogy ezzel elérje a beteg politikai foglyok szabadon bocsátását. Ám elmondása szerint abban az esetben hajlandó volna vizet inni, ha hatan már elnyernék szabadságukat.

A kialakult helyzet miatti aggodalmát már több ízben is kifejező chilei kormány reményeiről számolt be, remélve, hogy ez a folyamat úgy alakul, mint ahogy azt ígérték, és ezzel vége lesz Fariñas szenvedéseinek is.

A Miamiban „székelő” kubai emigráció számos csoportja üdvözölte a döntést, és a demokratikus belső ellenzék győzelmeként értékelték a történteket.

A Kubai-Amerikai Nemzeti Alapítvány (Fundación Nacional Cubano-Americana) elnöke, Fransisco „Pepe” Hernández véleménye szerint a döntés Fariñas szilárdságának, a Damas de Blanco csoport nyomásának, és Orlando Zapata Tamayo áldozattételének köszönhető. Tamayo február 23-án halt bele az általa közel három hónapon keresztül folytatott éhségsztrájkba.

„A politikai foglyok fokozatos szabadon bocsátása szégyen” – fejezte ki felháborodását  Nikoshka Pérez, a Kuba Szabadságáért Tanács (Consejo por la Libertad de Cuba) elnöke, hozzátéve, hogy ez az aktus nem szolgál mást,  csupán a szenvedésük meghosszabbítását, és családjaik manipulálását. Erősen kritizálta a kubai egyházat, és a spanyol kormányt is, mert véleménye szerint a „hóhérok” pártján állnak.

„Ez semmit sem ér, mert a kubaiak továbbra is nélkülözik az egyéni szabadságjogokat, és folytatódik az emberi jogok megsértése.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.