„A történelem során a feketék és a mulattok voltak azok, akik a leggyengébb szintű képzésben részesültek, akikkel a legigazságtalanabbul bántak a munkaerőpiacon és a legalacsonyabb fizetéseket és nyugdíjat is ők kapták. Számos gazdasági intézkedés hátrányosan érinti a fekete lakosságot, ráadásul az iskolákban sincsen felvilágosító oktatás a rasszizmusról. ”- idézi Esteban Morales közgazdászt, a kubai kommunista párt volt tagját az El Nuevo Herald. Blogján megjelent tanulmányában elsődleges prioritásúnak tartja ezt a kérdést, amit szerinte Raúl Castro kormányának is mérlegelnie kellene egy ilyen fontos időszakban, amikor gazdasági stabilitást akarnak teremteni az országban. A szavak szintjén a jelenlegi államfő is hasonlóan láthatja a helyzetet, hiszen áprilisi kongresszusán is hangsúlyozta, hogy szükség van arra, hogy növeljék a feketék számát a vezető pozíciókban.

Sonia Garro kubai ellenzéki a minap szintén rasszizmust emlegetett egy, az El Mundonak adott nyilatkozatában, amelyben arra panaszkodott, hogy bőrszíne miatt évek óta éri hátrányos megkülönböztetés. Évekkel ezelőtt klinikai laboránsnak tanult, majd pedig évfolyamelsőként végzett, ám az ezért járó díjat nem vehette át, az egészségügyi minisztérium utasításainak megfelelően egy fehér diáklánynak kellett ezt megtennie. A történtek mély nyomot hagytak benne, „olyan megaláztatás ért, amelyet sosem fogok elfelejteni”, nyilatkozta Garro. Későbbi munkája mellett, egy olyan független projektnek a vezetője is volt, amely nemcsak feketéken, hanem havanna szegény negyedeiben élő gyerekeken is igyekezett segíteni, ám „szabadidős tevékenységét” nem nézték jó szemmel munkahelyén, és négy évvel ezelőtt kirúgták onnan.

Egy 2002-es népszavazás alkalmával a kubaiak 65%-a vallotta magát fehérnek, míg 35% feketének, vagy meszticnek. A maga is színesbőrű Esteban Moralesnek, aki a havannai egyetem amerikanisztika szakán tanít, nem ez volt az első kritikus megjegyzése, tavaly hangot adott abbéli félelmének, hogy a mind gyakoribb korrupciós botrányok nagyobb fenyegetést jelentenek az ország stabilitása szempontjából, mint a forradalomellenes tömegek. Ennek a kijelentésnek meg is lett a következménye, ugyanis kirúgták a pártból, ám hűségét nem sikerült megtörni, hiszen kritikai hangnem ide vagy oda, ezúttal is kiállt a párt és a forradalom eszmeisége mellett, sőt odacsapott a fekete lakosság hazafiatlan „szárnyának” is. Sokan vannak ugyanis, akik szerint a forradalom nemhogy a szigetországban lévő rasszizmust nem csökkentette, de egyenesen táptalaja volt annak, ám Morales védelmébe vette a „különösen emberséges forradalmat, amely szerinte az elmúlt 52 évben minden módon igyekezett visszaszorítani a rasszizmust, és lehetőséget adott a fekete lakosságnak”. A fenti vádakat pedig amerikai stratégiának titulálta, amelynek az a célja, hogy politikai vitát szítsanak az országban. A legkeményebb vádak Carlos Moore-t, egy, a feketék jogaiért küzdő aktivistát érték, akinek Morales szerint számos tanulmányát a CIA pénzelte. Moore azzal vádolta meg a kormányt, hogy vezető pozíciókba csak fehérbőrűeket ültetnek, a turizmus ’90-es évek eleji fellendülése óta pedig a feketékkel végeztetik a legrosszabb és legkevésbé látható munkákat. Moore-ra, aki egy brazil egyetemen tanít nemcsak éles megjegyzései miatt tekintenek ellenségként, hanem disszidens ellenzéki volta miatt is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.