Egy nagyszerű kubai blogger, Iván García segítségével most bepillantást nyerhetünk abba, hogy közel három évtizedes tiltás után, hogyan ünneplik a karácsonyt ma Kubában.

Diegónak már szinte mindent sikerült beszereznie 24-i családi vacsorához: egy formás kis malacot, amelyet az udvarban sütött meg, valamint néhány üveg rumot meg sört, a tradicionális csemegének számító turrónra és szőlőre azonban már nem maradt pénze. „Akárhogy is, de jól fogom magam érezni.” – mondta néhány nappal ezelőtt a 35 éves vállalkozó, aki családjával eddig minden évben megünnepelte a szentestét, akár engedélyezve volt, akár nem. Diegóhoz hasonlóan, a kubaiak többsége valamilyen módon tartja a karácsonyi hagyományokat, ilyenkor ők is összegyűlnek a családi asztal körül, előveszik az ünnepi terítéket és megfőzik az ünnepi fogásokat – rizst, fekete babot, sült banánt, salátát, és természetesen sült malacot.

A karácsonynak Kubában is hagyománya van, ezt még Fidel Castro tiltó rendelete sem tudta megakadályozni annak idején – a diktátor 1969-ben eltörölte az ünnepet, mégpedig azzal az indokkal, hogy a 25-i munkaszüneti nap megtöri a munkát a cukornádföldeken, nagy bevételkiesést okozva ezzel az országnak -, hiszen a többség nem változtatott szokásain, és ha kifelé nem is mutatták, de otthonaikban ünnepi volt a hangulat decemberben. Lévén a képmutatás a diktatúrák és a diktátorok egyik sajátos jellemzője, a vezetés természetesen nem foglalkozott a cukornádföldekkel és a veszteséggel, így a karácsonyról ők sem mondtak le.

„A Castro rezsim cinikusan viselkedett. Emlékszem az egykori kommunista pártvezér, Blas Roca házában nagy popmában várták a szentestét, import borokkal, szőlővel, édességekkel és sült malaccal. Gyakran Fidel Castro is beköszönt éjfél környékén, olívazöld uniformisában buzdító beszédeket tartott, amelyet csöndben kellett végighallgatnunk, hiszen a vezér beszélt.” – emlékszik vissza García, akinek családja közeli kapcsolatban állt Rocaval. Míg az emberek a ház valamelyik sötét sarkában állították fel fájukat, hogy a fényeket ne lehessen látni, addig a vezetés tagjai szemérmetlen pompában ünnepeltek. Persze az átlagember mit sem tudott erről, örültek, hogy egyáltalán úgy-ahogy karácsonyozhatnak. Még a speciális periódusnak nevezett egyik legkeményebb időszakban – a ’90-es évek eleji, szovjet blokk felbomlását követő kubai gazdasági válság idején – is megtalálták az emberek a módját, hogy ünnepeljenek karácsonykor.

Igazi változást csak II. János Pál Pápa 1998-es látogatása hozott, amelyet követően Castro „visszaállította” a karácsonyt, a hivatalos médiumok ugyanakkor a mai napig nem utalnak semmilyen formában az ünnepekre, csupán a hotelekben és éttermekben látni karácsonyi dekorációt. Bár az emberek már nyíltan ünnepelnek, a karácsonyi hagyományok megtartása, az ünnepi fogások beszerzése logisztikailag és pénzügyileg is nehéz dolog. A hús, a bab és a rizs alap, esetleg egy kis kubai borral, sörrel vagy rummal leöblítve, de a spanyol bort, a turrónt vagy a szőlőt már csak a jobb anyagi helyzetben lévők engedhetik meg maguknak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.