A Szaharov-díjas Oswaldo Payá nevét manapság már nem lehetett olyan gyakran hallani, mint az elmúlt évtizedekben, de haláláig aktív ellenzéki volt, és ő volt az első, aki hivatalos úton próbálta megreformálni a Castro-kormányt. A Proyecto Varela néven elhíresült 1998-as kezdeményezésben alkotmányos változásokat akart kieszközölni, egyebek között olyan alapvető szabadságjogokat követelve, mint a gyülekezési jog, a szólásszabadság, szabad választások kiírása, vagy a sajtó szabadsága. Terve nem volt alaptalan, hiszen a kubai alkotmány szerint elég 10 000 aláírás ahhoz, hogy civilek törvényjavaslatot nyújthassanak be. Payá 200-ben 11 020 aláírást gyűjtött össze, amihez még 14 000-et gyűjtött a későbbiekben, de a kormány elutasította a javaslatot, mondván, „ez is része a Kuba elleni felforgató kampánynak".

Oswaldo Payá az ország keleti részében, Bayamo városának közelében vesztette életét. Az autóban rajta kívül hárman utaztak, egy másik aktivista, Harold Cepero szintén életét vesztette. Az autó másik két utasa egy spanyol férfi, Ángel Carromero, és egy svéd politikus, Jens Aaron Modig ugyan megsérültek, de állapotuk nem életveszélyes, jelenleg egy bayamói kórházban ápolják őket. A hivatalos verzió szerint autójuk egy fának csapódott, ám a kiváltó okról egyelőre nem lehet többet tudni. A hatvan évesen életét vesztett Oswaldo Payá lánya azt nyilatkozta az El Mundónak, hogy a járműnek, amelyben édesapja utazott, többször is nekirontottak, és végül ez vezetett a szerencsétlenséghez. A kubai hatóságok nyomozást rendeltek el az ügyben.

„Kétségkívül ő volt a legrelevánsabb ellenzéki aktivista itt Kubában" – mondta Elizardo Sánchez, a kubai belső ellenzék szintén meghatározó figurája. „Sikerült véghezvinnie a Proyecto Varelát, egy addig példátlan kezdeményezést. Az volt az első alkalom, hogy figyelemre méltó polgári petíciót nyújtottak be az országban" – emlékezett meg barátka, a Nobel-békedíjra több alkalommal is felterjesztett Payáról.