Kubában talán nincs is bonyolultabb és stresszesebb kötelesség, mint a táplálkozás. A jegyrendszeren alapuló étkeztetés eleve nem kecsegtet lakomával, de, hogy valójában milyenek is a kubai étkezési, illetve élelmiszer-beszerzési lehetőségek, még elmundo.es újságíróját is megdöbbentették. 

„Egyszerűen borzasztó!” – fogalmaz tömören a gyermekorvosként dolgozó Caridad. A fizetésem 90 %-át viszi el az, hogy naponta háromszor étel kerüljön az asztalra.”

„Képzeld magad az én helyzetembe. Négy gyerekem van, plusz a feleségem, és a beteg édesanyám. Nekem nem küldenek pénzt külföldi rokonok, és fizetésem egy részét sem  devizában kapom. Tudod, hogy érem el, hogy a családom rizst, babot, és néha egy kis sertést vacsorázzon? Lopok, ilyen egyszerű.” – vázolta a mindennaposnak számító helyzetet Orlando. 

Kubában egy négy tagú családban, ahol mindkét felnőttnek van (jobb) állása – kb. 1000 pesot kereshetnek összesen, ami 45 amerikai dollárnak felel meg -, ha minden pénzt csak és kizárólag élelemre költenek, akkor is csak 14 napi étkezésre elegendő ez az összeg. Hogy mi van a hónap második felével? Nem árt ötletesnek lenni

 Egy szemléletes, és a kubai piaci áraknak megfelelő példán keresztül így néz ki egy bevásárlás. Juan 26 éves gyári munkás, nyugdíjas szüleivel él, hármuk havi jövedelme összesen 774 peso. Ha elmegy a piacra, a következőképpen alakulnak a dolgok. Első körben vesz 2 kg sertéshúst, ami összesen 115 pesojába kerül.  A zöldségesnél egy avokádót, hagymát, fokhagymát, három kis mangót, nem egész egy kg guayabat és nyolc  sütnivaló banánt vásárol, így összesen 101 pesot költ. Hogy el tudja pakolni a vásárolt árukat vennie kell még öt nejlonzacskót is – aminek a beszerzése Kubában kalandszámba megy, igazi ritkaságnak számít a piacokon. Tehát összesen 216 pesot - plusz a zacskó - költött úgy, hogy rizst, babot, olajat, tojást és még jó sok alap élelmiszert nem vásárolt. Így is elköltötte hármuk keresetének közel a harmadát, és a fenti finomságokból túlzás lenn azt állítani, hogy jól laknak. Ez a virtuális bevásárlás csupán annyiban nem felel meg a valóságnak, hogy igazán ritka, amikor minden élelmiszerből lehet szerezni egy vásárlás alkalmával.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha egyébként a fentiekhez hozzadjuk azt, amit az állam ad a jegyrendszer keretein belül fejenként, egy hónapra (3 kg rizs, 1,5 kg cukor, 1 kg nádcukor, egy kevés bab, kávé illetve naponta egy 80 gr-os kenyér ), akkor összesen fél hónapig tudnak „kielégítően” táplálkozni. Éppen ezért Juan szülei egy ideje csupán egy csésze kávét reggeliznek, illetve az ebédjük kenyér guayaba (helyi gyümölcs) pasztával, vagy olajon pirított lisztes hagymával.

 A kubaiak 40%-a táplálkozik hasonló módon, mint Juan, Orlando vagy Caridad, mindazok, akik nem kapnak segítséget külföldön élő hozzátartozóiktól.

A bejegyzés trackback címe:

https://vivacubalibre.blog.hu/api/trackback/id/tr52298121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Attilajukkaja 2011.02.17. 11:08:42

Es ez mar istenes! A 90-es evek elejen, amikor a szocialista tabor mar nem tamogatta Kubat, szabalyos ehinseg tombolt. Ket gyereket egyedul nevelo baratnom, aki az idos szuleinel lakott, volt, hogy egy nap csak egy nagy grapefruit-ot tudott hazavinni meg egy tojast. A gyumolcs belet elosztottak egymas kozott a hejat pedig sos vizbe aztattak, hogy kioldjak belole a keseru iz nagy reszet. Aztan tojasba es morzsaba forgattak, majd keves olajban kisutottek (rantottak). Ez volt a napi kaja 3 felnott es 2 gyermek szamara. Egy ido utan a baratnomnel kettos latas alakult ki. Diagnosztizaltak: alultaplaltsag. Gondolom, a napi adag egy reszet is a gyerekeinek adta.
süti beállítások módosítása