Yolanda Vaccaro Alexander spanyol újságíró és blogger legutóbbi postjában szintén a Közös Álláspont fenntartsa mellett érvelt, melyhez segítségül hívta az egyik volt foglyot, Fabio Prieto Llorentet. A férfi a rövid interjúban egy másik megszólaltatott társához hasonlóan kifejtette, hogy  kevésnek érzi a kubai kormány eddigi erőfeszítéseit,  amely még nem érett meg egy olyan szintű gesztusra, mint az egyezmény felfüggesztése.

„Tudtam, hogy ez kínzásba, börtönbe, meg mindenbe fog kerülni. Sok évi félelem után határoztam el magam, de igazság szerint a lelkiismeretem vitt arra, hogy ezt az utat válasszam, amelyet egy percig sem bántam meg.” – kezdte a beszélgetést Fabio Prieto Llorente kubai újságíró, hajdani politikai fogoly. „Legyen vége a száműzetésnek, és jöjjön el a valódi demokrácia!” – tette hozzá egyik társa, aki szerint az, hogy a bebörtönzötteket ezzel a módszerrel  száműzik az országból nem demokratikus lépés.

A Grupo 75 tagjai is kitartanak azon álláspont mellett, mely szerint szabadon bocsátásuk nem Kuba demokratizálódásának jelzője, hanem „kozmetikai korrekció” . Ennek tükrében pedig hallani sem akarnak – a nemzetközi közvélemény jó részével egyetemben – a Közös Álláspont felfüggesztéséről, amelyért Miguel Ángel Moratinos spanyol külügyminiszter oly kitartóan küzd.

Llorente később áttért a mindennapok nehézségeinek és visszásságainak ecsetelésére: „Sokan járnak Haitire, ruhát meg mindenféle dolgokat vásárolni, hogy aztán eladják Kubában, akkora a nyomor. A rezsim nem nyit a világ felé, azért tartunk ott, ahol. A korrupt rendszer az, ami elüldöz minket onnan. Ők lopnak, jól élnek, hatalmas villákban laknak Miramarban, és azokon a környékeken, ahol régen, ’59 előtt a milliomosok. Ezekben a házakban minden luxus megtalálható, fel vannak szerelve, közben a nép nyomorog, és tőle várnak áldozatot. Mindezek miatt, ki kell mondani az igazságot, mert ez az egyetlen módja annak, hogy elérkezzen a demokrácia a kubai nép számára.”

Az augusztus elején szabadult férfi a Spanyolországba való utazást választotta, de elmondása szerint otthontalannak érzi magát. Eredetileg Kubában szeretett volna maradni, ám mivel ezt nem tehette volna meg szabadon, így a száműzetést választotta.

„Nem adtak más lehetőséget: vagy a börtön, vagy az emigráció, így az utóbbit választottam.”

Az interjú végén azt kérte a nemzetközi közösségtől, hogy tartsanak ki, és olyan konkrét változásokat  követeljenek Kubától, mint a szabad véleménynyilvánítás joga. „Ne mondják, hogy az utca a forradalmároké, mert azok korruptak(…)Engedjék meg az embereknek, a rászorulóknak, hogy nyilvánosan elmondják a véleményüket, és ne csak az ő orgánumaikon keresztül tehessék ezt meg,mert azok hazugak és korruptak. Nem csinálnak mást, mint félreinformálnak a kubai valóságról.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.