Antonio Díaz volt politikai fogoly Miamiba utazása előtt értékelte az elmúlt évet, amelyet hosszú idő után végre szabadon tölthetett. A spanyolországi kilátástalanságról, és a kubai börtönéletről is mesélt az elmundo.es.-nek

„A kubai börtönök a mai idők koncentrációs táborai. Az életkörülmények iszonyatosak, az ételmennyiség a túléléshez sem elég, még szerencse, hogy a családtagok vihetnek ételt a látogatások alkalmával. Annyira elkeserítő a helyzet, hogy vannak, akik AIDS-es tűvel fertőzik meg magukat, vagy petróleumot fecskendeznek be maguknak, hogy a börtön kórházába kerüljenek, ahol bőségesebb, és jobb az étel.” – emlékezett vissza Antonio Díaz, volt politikai fogoly. A férfi egy éve érkezett Spanyolországba, de még élénken élnek benne a börtönben töltött évek emlékei. „Iszonyú zsúfoltság van a cellákban. Volt, hogy 27 rab élt együtt egy 5 négyzetméteres helyen, amelyen összesen 9 priccs volt. Egy évet töltöttem magánzárkában, amiben ha összekulcsoltam a karomat, azok már súrolták a falakat, de megkönnyebbülés volt, hogy legalább nem kellett megosztanom senkivel ezt a kis zugot.”

A spanyol kormány, a kubai egyház illetve a Castro-rezsim között köttetett megállapodás értelmében 2010 júliusa óta több mint száz politikai foglyot engedtek szabadon. Nagy részüket, a 75-ök csoportjának még börtönben lévő tagjait még 2003-ban – az úgynevezett Fekete-tavasz idején – zárták börtönbe ellenzéki tevékenységük miatt. Szabadon engedésük után választhattak, hogy Kubában, vagy Spanyolországban folytatják életüket. A felkínált lehetőséget sok kritika érte, hiszen a Kubában maradóknak csupán felfüggesztették büntetésüket, így Damoklész kardja állandóan a fejük felett lebeg. A spanyolországi utat pedig sokan egyszerű számüzetésnek minősítették, amit a közelmúlt eseményei igazolnak is, ugyanis többen jelezték, hogy noha elutazásuk előtt ígéretet kaptak a kubai államtól, hogy bármikor visszatérhetnek, most, amikor beutazási engedélyért folyamodtak a spanyolországi kubai követségen, ezt megtagadták tőlük. Díazhoz hasonlóan a többség elhagyta a szigetországot, és Spanyolországban próbált meg új életet kezdeni, ám számos nehézséggel kellett szembenézni, ráadásul megérkezésük után sokáig nem intézték el papírjaikat, így munkát sem tudtak vállalni. „Állítólag negyven embernek még nincsenek papírjai, pedig csak a belügyminiszter aláírása hiányzik róluk. Nincs magyarázat arra, hogy 11 hónap elteltével miért nem tudták ezt elintézni.” Azonban hozzátette, hogy mindettől függetlenül nagyon hálásak a spanyol államnak, hiszen lakhelyet biztosítottak számukra, a gyermekeiket iskolába járathatták, és egész családjuk részesült egészségügyi ellátásban.

„Sokan azért utazunk, mert a családunk egy része Miamiban él, de nagy szerepe van a gazdasági helyzetnek is. A munkaerőpiaci lehetőségek nem a legjobbak, és nemcsak számunkra, hanem a spanyoloknak sem. Nem jókor érkeztünk Spanyolországba, itt nincs jövő.” – értékelt a helyzetet Díaz mielőtt kedden elutazott volna. A tavaly szabadon engedett, majd Spanyolországba szállított politikai foglyok nem látnak esélyt a boldogulásra, így az Egyesült Államokba utaznak. Eddig mintegy harmincan jelezték elutazási szándékukat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.