Yoáni Sánchez egyik legutóbbi írása, Az aprtheid továbbra is létezik címmel jelent meg blogján, amely egy könnyed hétvégi kirándulás beszámolója is lehetett volna, ám ehelyett újabb tanúbizonysága lett annak, hogy Kubában még mindig számos lehetőségtől és szolgáltatástól fosztják meg saját állampolgáraikat, csak azért, mert kubaiak. Hiába hoznak nagyszabású refomintézkedéseket, az ország egy helyben áll mindaddig, amíg lakosaikat másodrendű polgárokként kezelik.

„Reinaldo egyre csak erősködött, hogy igen és igen. Én ugyanakkor egy olyan generáció tagja vagyok, amely eleve úgy gondolja, hogy minden tilos, hogy mindenért rám szólnak majd, hogy úton-útfélen letolnak és bármit megtiltanak, ami eszembe jut. Ő biztos volt benne, hogy felszállhatunk arra a hajóra, amelynek fedélzetéről meg lehet nézni Cienfugos öblét a hullámok hátán, de bennem üvöltött az a kis belső hang, amely azt mondta, hogy ekkora élvezet nem járhat ki a helyieknek.” – kezdte egyik friss bejegyzését a Generación Y nevű blog nemzetközileg elismert szerzője, amely ezen a ponton akár egy szokásos úti beszámolóként is folytatódhatott volna, azonban a kubai rendszer ez alkalommal is tett róla, hogy ez ne így történjen.

  Flipper, a kubaiakkal szembeni turisztikai szegregáció egyik példája

„Elmentünk a tengerészeti irodába, közel a Jagua hotelhez, ahol az alkalmazott eladta nekünk a várva várt jegyeket. Egy percig sem lepleztük havannai kiejtésünket, még csak külföldinek sem adtuk ki magunkat, de senki sem kért tőlünk semmilyen papírt.” – elmondása szerint Sánchez ekkor már nyugodtan foglalt helyet a Flipper nevezetű hajón, ám kezdeti aggodalma nem volt alaptalan, hiszen Kubában számos szolgáltatást tagadnak meg a helyiektől. Bár elviekben lehetséges, hogy bizonyos szállodákban megszálljanak kubaiak, gyakran még az előtérből is kiküldik őket a zuhogó esőbe. Több emberi jogi díjjal is jutalmazott blogjára az első bejegyzéseket Sánchez is inkognitóban írta, külföldinek adva ki magát jutott be különböző szállodákba, másképpen ugyanis nem használhatta volna az internet-hozzáféréssel rendelkező számítógépeket, még akkor sem, ha természetesen fizet a szolgáltatásért.

„Fél órával korábban érkeztünk meg a kikötőbe. A piros foltokban leégett turisták épp elkezdtek felszállni a hajóra. Rei és én találtunk egy kitűnő sarkot, hogy fényképeket készítsünk a tengerméretű öbölről. Az álom mindössze öt percig tartott. Amikor a kapitány meghallotta beszélgetésünket, megkérdezte, hogy kubaiak vagyunk-e. Nem sokkal később tájékoztattak minket, hogy le kell szállnunk, mert a hajós kirándulások tilosnak minősülnek minden helyi lakos számára, minden típusú hajón. Harag, düh és szégyen érzése fogott el, hogy ezt a kék útlevelet kell magunknál tartani, azt amely – már megelőlegezve – bűnössé tesz minket a saját nemzetünk törvényei előtt.”

Sánchezék gondoltak rá, hogy botrányt csinálnak, és erővel vitetik le magukat a hajóról, de úgy látták, hogy az adott helyzetben ennek semmi értelme nem lett volna. Ehelyett a férje franciául elmesélte az ott tartózkodó turistacsoportnak, hogy milyen megalázó helyzetbe kerültek, ám a pár nem érte el a várt reakciót. „Furcsán egymásra néztek és suttogva váltottak pár szót. Egyikük sem szállt le szolidaritásképpen, és hagyta ott a szigetünk partjait érintő körutazást; egyikük sem gondolta elviselhetetlennek egy olyan utazás élvezetét, amely tilos a helyiek számára.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.