Héctor Masedat és Ángel Moyat múlt hétvégén engedték szabadon, nyolc év börtönbüntetés után. Az Europa Pressnek adott telefonos interjúban meséltek a börtönben töltött évekről, a kormányról, és biztosítottak mindenkit, hogy tovább folytatják a harcot, bármilyen következményekkel járjon is ez.
 

Masedáék annak ellenére folytatják harcukat, hogy pontosan tudják, a titkos rendőrség most még inkább szigorítani fogja a megfigyelésüket, mint előtte. Az is aggodalommal tölti el őket, hogy csupán egy speciális státusz ellenében engedték őket szabadon, ami azt jelenti, hogy bírósági eljárás nélkül, bármikor visszahívhatók.
„Persze, hogy bármikor börtönbe kerülhetünk, de ez nem érdekel. Ha úgy döntenek, hogy ismét bezárnak, kész vagyok rá, büszkén vonulok majd be.” – mondta Maseda, aki hozzátette, hogy egyikük sem ismerte el ennek a státusznak a jogosságát, illetve érvényességét, hiszen nem végleges szabadságot jelent.

Noha még nem vettek részt orvosi kivizsgáláson, elmondásuk szerint jó fizikai állapotban vannak, bár Moyat nemcsak lelkileg, hanem testileg is igyekeztek megtörni. „Zaklattak, kegyetlenül és embertelenül bántak velem. Az első évben arra kényszerítettek, hogy meztelenül sétáljak mindenki előtt, egészen addig, amíg magánzárkába nem kerültem. Ott napokig sem vizet, sem ételt nem kaptam, még egy matrac sem volt, csak a puszta falak, meg én.” – idézte fel az elmúlt éveket. Társa, Maseda ehhez képest szerencsésnek mondhatja magát, hiszen fizikailag nem bántalmazták.

„Szörnyű élmény volt, de soha nem ütlegeltek. Ami viszont a legfontosabb, hogy nem sikerült lelkileg megtörniük, mégpedig azért, mert szellemileg treníroztam magam. Pedig megpróbálták, mind az öt börtönben, ahol az évek alatt megfordultam.”
 

A családjukkal való újraegyesülés sem ment akadálymentesen. Szabadonbocsátásuk napján, amikor a rokonok és barátaik elmentek értük a börtönhöz, kövekkel dobálták meg őket az Unidad de Respuesta Rápida (Gyors Válasz Egysége) tagjai, akik civilnek álcázott hatósági emberek.
 

Maseda szerint jelenleg a legfontosabb cél az, hogy elérjék az utolsó rabok szabadonbocsátását is, akik szintén a Grupo 75 azon tagjai, akik elutasították a Spanyolországba utazás lehetőségét, ezért jóval a megígért időpont után még mindig kénytelenek börtönben tartózkodni. A Fekete tavaszként elhíresült időszakban, 2003 tavaszán tartóztatták le, és zárták börtönbe azt a 75 ellenzékit, akik közül 52-en még mindig börtönben voltak 2010 júliusában. Ekkor azonban a kubai katolikus egyház, és a spanyol kormány közbenjárásának köszönhetően, a kubai rezsim ígéretet tett arra, hogy novemberre szabadon engedi mind az 52 politikai foglyot. Azoknak az ügye, akik elfogadták, hogy azonnal elhagyják az országot, mondhatni simán ment, de akik ezt elutasították, mostanáig börtönben voltak, illetve még vannak is. Az ellenzékiek azért bíznak abban, hogy a kormány megtartja a szavát, és szabadon engedi a még börtönben lévő 7 társukat.
 

„Reménykedünk, és bízunk benne, hogy a szabadon engedik őket” – mondta Moya, majd hozzátette, hogy kiterjesztik a küzdelmet a többi politikai fogoly ügyére is, különösképpen a súlyos betegekre. Pozitív szemléletük ellenére Maseda azért kifejezte véleményét a kormány intézkedésével kapcsolatosan, amelyet szerinte nem a jóindulat szült, hanem csak és kizárólag önös érdekek. A kubai rezsimnek kapóra jött ez a tavaly júliusi engedmény, hiszen így csökkent a nemzetközi nyomás, arról a reményről nem is beszélve, hogy az EU esetleg módosít az általa fenntartott ún. Közös Állásponton.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.