A kubai kormány aggódik a szexuális töltetű reggaetón dalok térhódítása miatt, a párt hivatalos lapja még egy hosszú cikket is szentelt a jelenségnek, amelyben óva intik a kubai népet ezektől a számoktól.

„Adj egy chupi chupit, hogy élvezzem, nyisd ki a szádat és nyeld le…”

„Miért illetik a szexualitást ilyen vulgáris kifejezésekkel? A kulturális fejlődés ezen pontján miért használják ezeket a terminusokat, amelyek annyira közel állnak a prostitúcióhoz, amikor hazánk médiumai folyamatosan figyelmeztetnek a promiszkuitás és az AIDS közötti kapcsolatra” – teszi fel kérdéseit a Granmában Dr. María Córdova művészettörténész, a havannai egyetem zenei tanszékének vezetője. Bár konkrét műfajt nem említ, egyértelmű, hogy a Latin-Amerikában oly népszerű reggaetónról, pontosabban annak egyik legújabb és legnépszerűbb előadójáról van szó a cikkben. Az írás mellett illusztrációként szerepelő Osmani García „Chupi-chupi” c. száma (a chupi a chupar-ból jön, aminek a jelentése nyalni) igencsak felkavarta az állóvizet a kubai zenei életben, hiszen az emberek imádják a dalt és a klippet – főleg a fiatalok, ugyanis tény, hogy az idősebbek közül sokan nem szeretik magát a műfajt sem -, a kormány azonban nem nézi jó szemmel népszerűségét. Még Abel Prieto kulturális miniszter is szót emelt ellene, szörnyűnek nevezve azt, a televízióban és a rádióban pedig betiltották a sugárzását.

A Granmában megjelent cikkben Dr. Córdova amellett, hogy a kormány, és a kubai nép entellektüljeinek nevében elhatárolódik a szisztematikusan idézőjelben írt „műalkotástól”, megpróbál választ találni az alkotó motivációjára, majd hosszas levezetés után elérkezik a válaszhoz: üzlet. „Úgy vélem, hogy a szülőknek, tanároknak, a kultúra képviselőinek és népünknek tudnia kell, hogy a lemezekkel és más zenei termékekkel való kereskedelem a földbolygó egyik legvirágzóbb üzlete, csakúgy, mint a benzin”. A rövid tanulmánynak is beillő cikkben többször kiemeli, hogy ez a fajta zene nem keverendő össze a kubai zenével és hagyományokkal, hiszen az ország ennél különb kulturális gyökerekből táplálkozik.
„Nem szabad elfelejteni, hogy Kuba olyan ország, ahol a nők minden szinten prominens helyet foglalnak el, olyan ország, ahol él a női méltóság(…) és ahol számos tanulmány és kutatás foglalkozik a nők jogaival…” – írja a professzor, aki vélhetőleg nem olvasta még egy átlag háziasszony véleményét a kubai macsókultuszról.

Bár a cikk végére szinte minden talány megoldódik, egy dologra nem lel választ: hogy lehetséges, hogy ilyen gazdag kulturális élettel, mint amilyen Kubában van, létjogosultsága van az efféle „műalkotásoknak”? „Az ilyen jelenség térnyerése teljességgel megmagyarázhatatlan egy olyan országban, ahol a súlyos gazdasági problémák ellenére minden évben megkérdőjelezhetetlen színvonalú – gyakran nemzetközi - kulturális eseményeket szerveznek(…) Hogyan lehet megmagyarázni ekkora ellentmondást?”- hangzik a költői kérdés.

Néhány hónapja az ismert blogger, Yoáni Sánchez is posztolt a témában. „Ha a tv-csatornák, rádióállomások és újságok nem képeznék mind egy politikai párt tulajdonát, akkor volna helye az ilyen típusú alkotásoknak, még akkor is, ha sokan nem szeretik őket. A gond az, hogy ha az állami televízió sugározná a klippet, az olyan volna, mintha a kommunista párt is jóváhagyta volna, és beismerné, hogy „új emberét” jobban érdekli a szórakoztatás és bujálkodás, mint a dolgozó ember himnusza vagy az utópiáról szóló dalok. Bízom benne, hogy egyszer lesznek majd olyan, ideológiától mentes csatornák, ahol a késő esti, felnőtteknek szóló órákban zenei preferenciától független, ennél akár arcpirítóbb témájú témákat is sugároznak majd. Biztosan szít majd vitákat, de egy pártfunkcionárius sem törölheti majd el egy tollvonással, mert a zenei ízlést nem lehet cenzúrával befolyásolni” – olvasható a Generación Y blogon. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.