A latin-amerikai országokhoz szinte mind hozzátartozik a hímsovinizmus képzete, most kiderül, hogy miként látja a kubai viszonyokat a kiváló blogger, Iván García. Férfi.

„A fiúkat kicsi koruktól fogva másként nevelik. Az anyjuk tudatosan nem tanítja meg őket főzni vagy mosni, azt mondják nekik, hogy a fiúknak az utcán a helye, ott kell játszaniuk, baseballozniuk, és megtanulniuk verekedni. Amikor pedig kamaszodnak, nem nézik rossz szemmel, ha barátnőiket szexuális eszközökként kezelik.” – állítja egy kubai pszichológus, aki szerint a nők is hibásak abban, hogy az országban hímsovinizmus uralkodik. Amíg az anyák a házkörüli dolgok alól mentik fel a fiúkat, addig az apák az élet más területein próbálnak utat mutatni, gyakran ők fizetnek prostituáltaknak, hogy vegyék el fiuk szüzességét. Ilyen körülmények között pedig nem is csoda, hogy férfivá válva kész forgatókönyv él a fejükben arra vonatkozóan, hogy miként is kell bánni a nőkkel, „a párkapcsolatban a férfi diktál” – teszi hozzá a pszichológusnő.

„Az olívazöld forradalom elmúlt öt évtizede kétség kívül rengeteg változást hozott a nőknek, igaz, hogy Fidel Castro nevéhez számos olyan rendelkezés fűződik, amelynek kedvezményezettjei a nők voltak, de ezek annyit értek, mint halottnak a csók. Kuba továbbra is egyértelműen hímsoviniszta ország, efelől senkinek ne legyenek kétségei.” – ismeri el García. A vezetés a jelenben is igyekszik megtartani a látszatot, maga Raúl Castro és női munkatársai is egy olyan politikai modellen dolgoznak, amelyben nagyobb szerepet kapnának a nők. Azonban nemcsak a piros sarokban, hanem a kékben is feltörtek a nők, ugyanis az ellenzék vezető tagjai között is rengeteg lányt és asszonyt találni. Martha Beatriz Roque, Laura Pollán és Berta Soler az Asszonyok Fehérben vezetői, Yoani Sánchez a legismertebb kubai blogger, Miriam Celaya és Laritza Diversent, szintén a kubai mindennapokat megörökítő internetes naplók szerzői, vagy éppen Sonia Garro és nőtársai, akiket többször is bántalmaztak, miután az utcán tüntettek a rendszer ellen.

Ők azonban a kisebbséget képviselik, a nők többségének a tradíciók árnyékában igen keményen kell küzdeniük, az életük állandó duplaműszakokból áll. „Amint hazaér a tíz órás munkából, a középkorú Maritza előkészíti a fürdőt gyerekei számára, majd nekiáll főzni. Ez egy négy órás plusz műszakot jelent neki, mialatt a férje újságot olvas, vagy a híradót nézi.” – jellemzi egy átlagos kubai – és nem kubai – anyuka, feleség hétköznapját García. Neki még könnyűnek mondható a helyzete, hiszen együtt él férjével, a kettőjük keresetéből tartják fenn a családot. A csonka családoknál már más a helyzet, ugyanis hiába adott kedvezményeket a nőknek Castro, az egyedülálló anyákra nem gondolt, a kötelező tartásdíj összege szinte felfoghatatlan. „A lányom apja 100 pesót (5 amerikai dollár!) ad nekem minden hónapban. Ebből az összegből még gyümölcsöt sem vehetek a gyereknek, ezért adtam a fejem prostitúcióra. A jogrendszernek keményebbnek kellene lennie a férfiakkal a gyerektartást illetően.” – panaszkodik a 24 éves Liana.

Sok nő azonban nem „önszántából” keresi meg a kiegészítést az utcán, hanem azért, mert barátaik, férjeik kényszerítik rá. „Az olyan peremkerületekben, mint Mantilla, Belén, San Leopoldo vagy a Colón, a fiúk csak hipermacsó szerepeket látnak maguk előtt. Olyan férfiakat, akik verbálisan és fizikailag is bántalmazzák a barátnőiket, vagy éppen prostitúcióra kényszerítik őket. Katasztrofális látvány, amikor a lányok miniruhában lépnek ki a lakásukból, hogy megkezdjék a műszakot, míg élettársaik súlyos dollárokért isszák a söröket a kocsmában, arra várva, hogy a lány hazaérjen a pénzzel.” Ha nem találják kielégítőnek az összeget, akkor pedig következik a büntetés. Mindezek ellenére, a havannai blogger szerint gyakran ezeknek a nőknek a fejében is torz kép él, gyakran versenyeznek egymás között, hogy ki tud több pénzt hazahozni a szerelmének/stricijének. „Elena már sokszor volt Olaszországban, és büszke arra, hogy ezekből az utakból, egy autót tudott venni a fiújának. Ehhez ugyan gyakran olyan férfiakkal volt együtt, akik nagyapja korabeliek voltak, de azt mondja megérte.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.