A Damas de Blanco tegnap jelentette be, hogy tudomásuk szerint a kubai kormány pszichés nyomást gyakorol mindazokra a foglyokra, akikre szabadon bocsátás vár, és szeretnének az országban maradni, írja az elmundo.es. Laura Pollán vezető szerint különböző módszerekkel próbálják elérni, hogy aki a Kubában való maradást választja, sürgősen változtasson eképzelésén, és - talán örökre – hagyja el az országot.

A 75-ök csoportjából tizenkét személynek az az álláspontja, hogy nem megy sehova. Pollán szerint „nem tudni, hogy mi vár rájuk”, de van pár példa, amely útmutatásul szolgálhat. Eduardo Díaz Feitas esetében azzal a módszerrel éltek, hogy egy hónapig abban a kórházban tartották, ahol az elutazók is megfordultak, így próbálva elérni azt, hogy ő is megváltoztassa szándékát és velük tartson. Nelson Molinettel is hasonlóan cselekdtek, és el is érték, amit akartak, ugyanis a vezetés által kvázi „nem kívánatos személynek” minősített társaihoz hasonlóan végül elhagyta az országot.

Berta Soler szóvivő szerint a kormány még nem helyezte szabadlábra azokat a foglyokat, akik kijelentették, hogy semmi esetre sem hagyják el Kubát, de „dolgoznak rajtuk”. Sokan nem szerettek volna elmenni, de a kormánynak meggyőző módszerei lehettek, illetve a család is erős befolyásoló tényező volt. Egyébként mindkét asszony férje tagja az előbb említett csoportnak. A húsz év börtöbüntetésre ítélt férfiak nem fogadják el a szabadulást, és nem kívánják elhagyni az országot.

A kubai érsekség múlt héten további négy fogoly szabadon bocsátását jelentette be, akiket egyenesen Spanyolországba utaztatnak családjaikkal egyetemben. Madridba eddig 32 volt bebörtönzött ellenzéki érkezett meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.