Bevonták az egyik legnagyobb spanyol napilap kubai tudósítójának engedélyét, mivel a kormánynak nem tetszett, hogy cikkei túlságosan negatív képet festettek az országról, az AFP újságíróját pedig be sem engedték az országba.

„Hiányzik az újságírói etika és az objektivitás a tudósításaiból, amelyek elfogultak, és túlságosan negatív képet festenek Kubáról.” – indokolták az El Nuevo Heraldnak Mauricio Vincent engedélyének bevonását a kubai nemzetközi sajtóirodánál. Az El País és a SER tv-csatorna kubai tudósítója már húsz éve dolgozott a szigetországban, amikor szeptember elején közölték vele, hogy a kormány nem hosszabbítja meg az engedélyét. Egy 2006-os intézkedés értelmében a nemzetközi újságírók engedélyei bármikor bevonhatók ideiglenesen, vagy akár örökre is.

Az El País vezetősége természetesen elutasította a vádakat, és a szólásszabadság megsértéseként értékelték a történteket. Vincent mellett pedig mellszéllességgel álltak ki: „Igazi profi, elfogulatlan, mindig törekszik az egyensúlyra és hosszú szakmai múlt igazolja őt.” A lap hozzátette, hogy továbbra is informálni fogják a közvéleményt a kubai eseményekről, méghozzá "ugyanolyan keményen, elfogulatlanul és tisztelettel, amely eddig jellemező volt”. Az igazgatósági forrás szerint a kubai hatóságok részéről már jó ideje tartott a boszorkányüldözés, az akkreditációs ügy már egy éve húzódott, így tudósítójuk nem vehetett részt semmilyen sajtótájékoztatón vagy hivatalos eseményen, csupán azt engedélyezték számára, hogy megjelentesse cikkeit. Még a spanyol külügyminszter, Trinidan Jiménez is tárgyalt a kubai féllel, de próbálkozásai eredménytelennek bizonyultak. „Kitűnő újságírónak tartom, aki remek munkát végzett tudósítóként. Az információi nagyon sokat segítettek abban, hogy jobban megismerjük az ország politikai és társadalmi valóságát. A kritika pedig nem jelent elfogultságot.”

Úgy tűnik a spanyol újságíró esete csak a kezdete annak a szigorítási folyamatnak, amelynek keretein belül megpróbálják teljesen ellehetetleníteni a külföldi tudósítók munkáját. Tegnap az AFP hírügynökség argentin munkatársától tagadták meg az újságíró-vízumot, így az országba sem léphetett be. A Kubában dolgozó nemzetközi médiumok képviselői egyre többet panaszkodnak, ugyanis elmondásuk szerint a kormány az utóbbi időben sokkal nehezebbé teszi a munkájukat és egyre erősebb kontrollt próbálnak gyakorolni.
 

Az utóbbi hetekben ismét olyan hírek keringtek az interneten, amely szerint Castro haldoklik, vagy már meg is halt. Mostanra kiderült, hogy a főképp Twitteren terjedő üzenet egy vírus volt.

Az internetes vírusokra és malware-ekre szakosodott Naked Security szerint az eredeti üzenet e-mail formájában ütötte fel a fejét még augusztus elején. Az üzenet címe „Fidel Castro meghalt”, amelyhez egy képet is csatoltak, ezen a volt vezért lehetett látni egy koporsóban fekve. Az üzenet végén két link vezetett további képekhez és videóhoz, amelyre azonban nem volt ajánlatos ráklikkelni, hiszen az e-mailről kiderült, hogy számítógépes rendszerek tönkretételére létrehozott vírus. Ez azonban nem állta útját annak, hogy a szóbeszéd szárnyra kapjon, és rekordgyorsasággal terjedjen, leginkább a Twitteren.

„A híresztelés országról országra terjedt és a múlt hét közepén érte el a tetőfokát, ekkor már számos médium kezdett nyomozásba, hogy kiderítsék vajon Fidel Castro él-e még.” – írta az El Nuevo Herald, amely szerint egy argentin hírportál egy chilei site-ot nevezett meg az információ forrásaként, amelyen azonban nem volt Castro egészségi állapotára vonatkozó tartalom. A Naked Security szerint a chilei oldal valójában áldozat, hiszen egy hacker az ő oldaluk mögé bújva kezdte el a pletykát.

Kubában többen is úgy érezték, hogy meg kell szólalniuk az ügyben. Castro unokahúga, Raúl lánya az Efe spanyol hírügynökségnek cáfolta a híreket: „Mindezen hírek ellenére Fidel él, kiválóan érzi magát, egészségi állapota kitűnő, nagyon kreatív és már nyomozásba is kezdett.” – nyilatkozta Mariela Castro, szexológus és melegjogi aktivista.
Az ország legismertebb bloggere, Yoáni Sánchez is üzent a Twitteren: „A telefonom megállás nélkül csörög. Mindenki arra kíváncsi, hogy Fidel Castro állapota valóban olyan súlyos-e, mint ahogyan azt állítják. Nem tudom, de ha így is van, egész biztos, hogy mi kubaiak fogunk legutóbb tudomást szerezni róla.”

Fidel Castro bélrendszerét érintő betegsége súlyosra fordulása után, 2008-ban adta át hivatalosan és végleg a hatalmat öccsének, azóta ritkán jelenik meg nyilvános eseményeken, így időről időre megkezdődnek a hogylétét érintő találgatások.
 

Fidel Castro születésnapján mondta ki a boldogító igent egy transzszexuális nő és egy meleg férfi Havannában. Esküvőjük mérföldkőnek számít a kommunista országban.

„Nagyon boldogok vagyunk, és tisztában vagyunk vele, hogy ez nagy előrelépés a meleg közösség számára.” – nyilatkozta az El Nuevo Heraldnak Ignacio Estrada, az újdonsült férj. Ugyan Kubában nem engedélyezik, hogy meleg párok házasságot kössenek, ám a nemi átalakító műtétek 2007 óta legálisak, így az Alexisként született Wendy a törvény színe előtt már nőnek számít. A 37 éves Iriepa volt az első - és államilag finanszírozott - nemi átalakító műtéten átesett személy, aki kivételes helyzetét annak is köszönhette, hogy éveken keresztül abban a szexuális neveléssel foglalkozó központban dolgozott, amelyet Raúl Castro lánya, a szexológus végzettségű Mariela Castro vezet. Viszonyuk azonban a közelmúltban megromlott, Iriepa fel is mondott munkahelyén, ugyanis Mariela Castro állítólag nehezményezte vőlegénye ellenzéki nézeteit.

„Ez egy születésnapi ajándék Fidel Castronak, hogy emlékeztessük mindazokra a kegyetlenségekre, amelyet a kubai meleg közösség tagjai ellen követett el az elmúlt hatvan évben.” – indokolta a dátumválasztást Estrada, ugyanis a lagzit Castro 85. születésnapján tartották. Az ’59-es forradalom után a homoszexualitás gyanús és tiltott dolognak számított, a szerencséseket csupán a munkahelyükről rúgták ki, a kevésbé szerencséseket munkatáborba küldték vagy emigrációba kényszerítették. Ezt az időszakot örökíti meg - Javier Bardem főszereplésével – a Mielőtt leszáll az éj c. film, amely Reinaldo Arenas író tragikus életét dolgozza fel.

Maga Castro is többször nyilatkozott úgy az utóbbi években, hogy hiba volt a melegek üldözése, unokahúga pedig igazi élharcosnak számít a melegek jogait illetőn. Évek óta kampányol az egyneműek házasságának legalizálásáért, a homofóbia ellen, ám sokak szerint csupán ki akarja sajátítani a mozgalmat. Ezt igazolja szerintük az is, hogy néhány hónapja Castro külön melegfelvonulást szervezett Havannában, amelyen azonban nem vettek részt ellenzékiek. Az elnök lányát erre az esküvőre sem hívták meg, aki azzal gyanúsította meg riválisait, hogy washingtoni pénzből építik a demokráciát Kubában.

„A kormány az esküvőmet is átpolitizálja. Nem akartam, hogy politikai cirkusz váljon belőle. Ez életem legboldogabb napja.” – mondta Iriepa.

Az esküvő igazi médiaesemény volt, amelyen számtalan újságíró, a kubai LMBT közösség tagjai, illetve jópár ellenzéki is részt vett. A kubai mindennapokat megörökítő, nemzetközileg is elismert blogger Yoani Sánchez volt az egyik nyoszolyólány. „Nagyon pozitív! Kuba most olyan, mint az eszmék kaleidoszkópja… Már csak az hiányzik, hogy véget érjen az elnyomás.” – írta Twitteren Sánchez. A minap kemény retorziókat szenvedett Asszonyok Fehérben csoport néhány tagja is részt vettek a ceremónián.
 

Magyarország Kuba-politikáját taglaló dokumentumot publikáltak tegnap a WikiLeaksen. A 2008-ban kelt dokumentumból kiderül, hogy az akkori havannai magyar nagykövet többször is vendégül látta az ellenzék vezéralakjait otthonában.

„Bus (Szilveszter) tudomására jutott, hogy havannai nagykövetük és a követtanácsos rendszeresen vendégül látja lakhelyén az ellenzék vezető alakjait. Azt is megjegyezte, hogy a nagykövetség DVD-ket és kamerákat is adott az ellenzéknek, illetve őszre terveztek egy filmfesztivált, amelyen a tervek szerint a magyar rendszerváltásról szóló anyagokat vetítettek volna.” – áll abban a diplomáciai sürgönyben, amely a budapesti amerikai nagykövetségen kelt 2008. július 23-án.

A WikiLeaksen tegnap publikált kubai-magyar kapcsolatokat taglaló dokumentum – összesen 27 Magyarországra vonatkozó sürgöny látott napvilágot - a Külügyminisztérium Amerikával foglalkozó főosztályának akkori vezetője, Bus Szilveszter beszámolói alapján készült, és a fentieken kívül kitér még az EU által bevezetett közös álláspontra is. Az azóta indonéz nagykövetté kinevezett Bus elmondása szerint Magyarország támogatta az EU-szankciók feloldását, ugyanis az embargót nem találták eredményesnek, bár hozzátette, hogy továbbra is fontosnak tartják a kontrollt és a nyomásgyakorlást. „Valami történik az országban, de még nem igazi reformok.” – jegyezte meg arra vonatkozóan, hogy a szabadság csíráit vélte felfedezni a mobiltelefonok terjedésében, illetve abban, hogy engedélyezték a lakosság számára a tengerparti szállodák látogatását. Bus azzal zárta gondolatait, hogy a Magyar Külügyminisztérium az USA-val együttműködve kívánja a kubai demokrácia ügyét előmozdítani.
 

Minden idők legkeményebb támadása érte a Szaharov-díjas Asszonyok Fehérben csoportot. Múlt héten negyvenen készültek békés tüntetésre, amikor a kormány által szervezett tömeg rájuk támadt, majd lökdösni és ütlegelni kezdte a csoportot, amelynek idős asszonyok is tagjai.

„Nagyon erőszakos lépés volt ez a kormány részéről.” – nyilatkozta telefonon az El Nuevo Heraldnak Berta Soler, az Asszonyok Fehérben szóvivője. „Úgy gondolom, hogy a kormány fél, és meg van zavarodva, ezért folyamodik ezekhez a terrorista akciókhoz. ” – tette hozzá az asszony, akinek elmondása szerint a rájuk támadó tömeg tagjai ráncigálták, ütlegelték, pofozták és leköpték őket annak érdekében, hogy megakadályozzák a békés tüntetést.

A kormánynak külön civil egysége van, amely kifejezetten ellenzékiekre specializálódott: amikor tudomásukra jut, hogy valamelyik csoport tüntetésre készül, több tucatnyi civil jelenik meg, majd szabotálják a készülő akciót. Van, hogy bekiabálásokkal zavarják meg a protestálókat, de gyakran köpködnek és fizikailag is bántalmazzák az ellenzékieket. Az augusztus 18-án történt eset azért is különösen súlyos, mert az Asszonyok Fehérben tagjai – a politikai bebörtönzöttek nőrokonaiból álló csoport, akik a foglyok szabadon engedéséért tüntetnek - főként középkorú nők, de sok idős asszony is van közöttük, akikre minden jel szerint nincsenek tekintettel. Noha nem ez volt az első eset, hogy tettlegességig fajult a dolog, az utóbbi időben többnyire hagyták, hogy szokásukhoz híven hetente, fehér ruhában, virágokkal a kezükben tüntessenek. A katolikus egyház még tavaly márciusban kérte meg a kormányt, hogy ne lépjenek fel ellenük erőszakosan, amit eddig be is tartottak, ezzel az egyetlen olyan csoporttá válva, amely legálisan tüntethet Kubában, ott, ahol a pártszlogen szerint „az utcák Fidel Castroé".

Múlt hét csütörtökön mintegy negyvenen gyülekeztek Berta Soler Santiago de Cubaban található házában, majd a havi gyűlés után tüntetésre készültek, ekkor csapott le rájuk a tömeg. Nyolc nőt már reggel letartóztatott a rendőrség, így ők szerencsésen megúszták a támadást. Ez szintén bevett szokása a hatóságoknak, ha tudomásukra jut, hogy mozgolódnak az ellenzékiek, egyszerűen őrizetbe veszik őket néhány órára, így megakadályozzák részvételüket.

Az Asszonyok Fehérben a 2003-as Fekete Tavasz után alakult - nyolc éve 75 ellenzékit zártak börtönbe „forradalomellenes tevékenységek” miatt, ezt az időszakot azóta Fekete Tavasznak nevezik - a letartóztatott ellenzékiek nőrokonaiból. A foglyok őrizetbe vétele után két héttel alapították meg a mozgalmat, hogy felhívják a figyelmet a politikai foglyok és az emberi jogok helyzetére Kubában. Két évvel később, 2005-ben az Európai Parlament nekik ítélte a Szaharov-díjat, amely a gondolat-szabadságot hirdeti, és olyanoknak ítélik oda, akik sokat tettek az emberi jogokért, vagy az elnyomás és intolerancia ellen harcolnak.

Hét évre ítélték azt a spanyol újságírót, akit eddig kiskorúak megrontásával vádoltak. A férfi három éve a kubai gyermekprostitúcióról készített riportot.
 

Sebastian Martínez Ferratét 2010 júliusában vették őrizetbe, miután üzleti ügyben Havannába érkezett. „Semmit sem tettem. Soha nem rontottam meg semmilyen kiskorút, nincs semmilyen alapja a vádaknak. Egy riportot készítettem, amit bemutattak a Telecinco televíziócsatornán. Ez minden bűnöm.” – nyilatkozta néhány hónapja az 57 éves férfi az El Mundonak. A Havannában forgatott ominózus riportban Martínez annak járt utána, hogy turisták milyen könnyen létesíthetnek szexuális kapcsolatot – akár 100 dollárért cserébe – kiskorúakkal, többnyire 16-17 éves lányokkal. A riport spanyolországi bemutatója után nem sokkal felhagyott az újságírással, majd a turizmusban helyezkedett el. Új hivatása kapcsán érkezett két évvel később Havannába, ám már a repülőtéren letartóztatták. Őrizetbe vétele óta a La Condesa börtönben ült, 60 km-re Havannától.
 

Bírósági ügye elég homályosan alakult, először gyermekprostitúcióval és kerítéssel vádolták, majd a bíróság ejtette ezeket a vádakat, azonban továbbra sem engedték szabadon. Májusban ismét vádat emeltek ellene – ezúttal kiskorúak megrontásáért -, az elmúlt hetekben pedig megszületett az ítélet.
 

Nem ez volna az első eset, hogy a Kubára nézve kompromittáló anyagokat készítő újságírókat a kubai hatóságok rövidebb vagy hosszabb időre kivonják a forgalomból. Az El Mundo munkatársa, Carlos Hernando kifejezetten szerencsésnek mondhatja magát, hiszen néhány hónaoja fenyegetéssel és többórás kihallgatással úszta meg a hatóságok haragját.
 

A volt vezér szombaton ünnepelte 85. születésnapját, népe nevében az állami televízió élő szerenáddal köszöntötte Castrot.

„Kuba a televízió által élőben közvetített szerenáddal ünnepelte Castro születésnapját. A zenés produkcióban mintegy húsz latin-amerikai zenész működött közre.” – tudósított Kuba első emberének születésnapjáról az elmundo.es.

Fidel Castro 1959. január 1-én került hatalomra, miután az általa vezetett forradalmi csoportok győzelmet arattak, és elűzte az amerikai támogatást élvező Fulgencio Batistát. Hatalma évtizedekig töretlen volt, visszavonulása is csupán egyre komolyodó betegségének volt köszönhető, amelybe 2006-ban majdnem belehalt. Épp egy repülőgép fedélzetén utazott, amikor vastagbélgyulladása következtében belső vérzés lépett fel nála, kényszerleszállást hajtottak végre, életét a sürgős orvosi beavatkozás mentette meg. Véglegesen azonban soha nem tudott felépülni, két évvel később hivatalosan is lemondott a hatalomról öccse, Raúl Castro javára, akit 2008-ban választott meg elnökké a kubai parlament.

Noha Castro még mindig ikonikus figurának számít, egyre kevésbé vesz részt az ország életében, áprilisban pedig utolsó jelképes posztjáról, a pártvezetői beosztásról is lemondott. „Jelentősen csökkent a szerepe, most sokkal inkább a háttérbe vonult, mint az elmúlt öt évben bármikor.” – állapította meg Jonathan Benjamin-Alvarado, a Nebraskai Egyetem „Kuba-specialistája”. Politikai szerepvállalásának csökkenését nyilvános szerepléseinek elmaradozásában is le lehetett mérni, hiszen Castro legendás volt órákon át tartó beszédeiről, és sűrű megjelenéseiről. Hosszú – négy éves - kihagyás után tavaly jelent meg először az állami televízióban, ahol egyik kedvenc témájáról, az Egyesült Államok általi fenyegetettségről beszélt, illetve arra figyelmeztetett, hogyha az USA megtámadja Iránt, annak „nukleáris holokauszt” lehet a vége.

Manapság alig látni vagy hallani őt, még testvére mellett sem mutatkozik, ezzel is Raúl Castronak engedve át a reflektorfényt. Legutóbb áprilisban, a Kommunista Párt VI. Kongresszusán jelent meg, ahol nagyon gyengének és elesettnek tűnt, testőrei támogatták fel a pódiumra. Mostanában pedig régi jó barátját, a szintén beteg – rákban szenvedő – Hugo Chávezt támogatja, aki Kubában kúrálja magát. Néhány hete közös felvételen lehetett látni a baloldali vezetőket, amint épp elmélyülten beszélgetnek.

„Az emberek régebben aggódtak, hogy mi lesz akkor, ha Fidel meghal, de most már Raúlról beszélnek így. Teljes mértékben átvette Fidel helyét, azonban itt az újabb kérdés: ki helyettesíti majd Raúlt?” – tette fel a sokakat foglalkoztató kérdést egy kubai műszerész. A kérdés azért is igen releváns, mert maga Raúl Castro is aggodalommal tekint a jövőbe, hiszen az áprilisi kongresszuson ő maga nyilatkozott arról, hogy nagy hibát követtek el a múltban, amikor nem gondoskodtak utánpótlásról. A párt fontos posztjait ma idősödő dinoszauruszok töltik be, fiatal, képzett utánpótlás pedig nincsen. Az egymillió pesós kérdés: ki folytatja majd Castroék hagyományát?

Ritka felvétel szivárgott ki Kubából, a youtubera feltöltött videón egy durva letartóztatást látni, amelynek áldozata egy ellenzéki csoport nőtagja. Az állambiztonságiak a földön húzva tették be a rendőrautóba Mayesa Galanot.

Az ellenzékiek által készített videón – kb. 3:10 –től kezdődően – látni, amint civil ruhás rendőrök veszik körbe Galanot, miután épp otthonát készül elhagyni. Szóváltás alakul ki közöttük, majd ezt követően megjelennek az egyenruhások is, akik betuszkolják a kocsiba a kapálózó nőt.

A videó augusztus 5-én készült, ami jeles ünnep Kubában, ugyanis ekkor emlékeznek meg Castro forradalmának áldozatairól. Az ellenzékiek azonban úgy tervezték, hogy ők inkább a nézeteik miatt börtönbe zárt politikai foglyokra emlékeznének, ám a rendőrség tudomást szerzett az akcióról és még időben ellátogattak minden érdekeltnek a lakására. Mayesa Gelanot az EL Nuevo Herald szerint néhány órával később szabadon engedték, ugyanazt a forgatókönyvet követve, mint az ellenzékiek által szervezett tüntetések előtt általában: pár órányi előzetesben eltöltött idő elég ahhoz, hogy ne jöhessen létre a találkozó. Galano azonban nem sokáig élvezhette a szabadságot, ugyanis három nappal később ismét letartóztatták, miután Havanna Playa nevű negyedében sétált egy „Legyen már vége a nők elleni erőszaknak!” feliratú táblával.

Az ellenzéki csoportok között szép számmal találni nőket is – pl. a Szaharov-díjas Asszonyok Fehérben -, akikkel ugyanolyan keményen bánnak a rendőrök, mint a bűnözőkkel. Galanot idén már többször is letartóztatták, legutóbb márciusban, miután nőtársaival együtt olyan röplapokat osztogattak, amelyen változást követeltek (többek között a faji diszkrimináció felszámolását), júniusban pedig Fidel Castro több órán tartó beszédeinek színhelyén, a Plaza de la Revoluciónon tüntettek kormányellenes transzparenseket lengetve.

A kubai parlament vitát nyitott a nők videoklipekben tapasztalható negatív reprezentációjáról. A képviselők szerint a szigetország előadói nehezen találják meg a határt az erotikus és a pornográf tartalmak között, írja az elmundo.es.

A gyermekek és a nők jogaival foglalkozó bizottság tagjainak múlt heti ülésén kritikus vitáról számoltak be, amelyen az illetékes állami szervek - a kubai rádió és televízió, a zenei intézet és a kiadók – vezetői, valamint a kubai nőszövetségk tagjai is részt vettek.

„A képviselőknek nem célja, hogy megbélyegezzenek egyes zenei stílusokat vagy előadókat, csupán reagálni akarnak arra a jelenségre, amely manapság áthatja a kulturális ipart.” - írja a Granma, Kuba hivatalos pártlapja, konkrétumok említése nélkül utalva arra, hogy a leginkább érintett előadók és videók a Latin-Amerikában oly népszerű reggeaton ill. cubaton műfajból kerülnek ki. A cikkben kiemelik, hogy a klipeket elnézve nehéz különbséget tenni „az érzéki és erotikus, valamint a már pornográfnak számító tartalmak között”, majd felhívták a figyelmet a média érték- és ideológiateremtő voltára. A képviselők szerint sürgősen szükség van olyan stratégiák kialakítására, amelyek segítségével a közönség képes választani a közönséges tartalmak között.
 

A kubai legfelsőbb bíróság jóváhagyta Alan Gross 15 évre szóló börtönbüntetését. A fellebbezési tárgyalást három hete tartották, eredmény csak most született, írja a kommunista párt hivatalos weboldala.

Grosst idén márciusban ítélték el – „a kubai állam függetlensége és területi integritása elleni bűncselekmények elkövetéséért” - miután a Development Alternatives (DAI) munkatársaként egy fejlődést és demokráciát elősegítő program keretein belül telefonokat és számítógépeket osztott szét a lakosság körében. A hatóságok azonban nem nézték jó szemmel tevékenységét, és a vádak szerint az illegálisnak minősülő műholdas eszközöket az amerikai kormány ügynökeként azért osztogatta, „hogy megdöntsék a kubai forradalmat”.

„Késekkel, pisztolyokkal felszerelkezve járnak Havanna utcáin. Szerencsére még nincsenek AK-47-eseik, vagy hasonló kaliberű fegyvereik, de erőszakosságuk miatt a fiatalokból álló bandák nagy veszélyt jelentenek a kubai társadalomra.” – írja blogján Iván García.

A bandatagok általában 17 és 25 év közötti, problémás családi háttérrel rendelkező fiatalok, akik hamar kiesnek az iskolából – annak ellenére, hogy Kubában a forradalom egyik vívmányaként valóban a legszegényebbek is eljuthatnak az egyetemig -, dolgozni pedig nincs kedvük. Noha a Havannában élő García szerint a bűnözés mértéke a fővárosban nem hasonlítható a Cracasban vagy Rio de Janeiroban tapasztaltakhoz, de ezen az úton haladva, hamar utolérhetik a dél-amerikai országokat. Manapság már nem számítanak ritka látványnak a szórakozóhelyeken késekkel, borotvapengékkel, szikékkel vagy éppen pisztolyokkal felfegyverkezett tinédzserek.

Bejáratott módszereik, és helyszíneik vannak, fő áldozataik a klubokból késő éjszaka távozó fiatalok, részegek, és természetesen a turisták. Nemcsak a pénzt, vagy a drága telefonokat viszik el, hanem a márkás ruhákat is, „egy Nike edzőcipőt vagy egy Messi mezt is képesek ellopni”.

„Van bennük egyfajta gyűlölet-kultúra, aminek sok oka van: a társadalom nemtörődömsége, a szegénység, és a pokoli életkörülmények. Hozzászoktak, hogy erőszakkal oldják meg a problémáikat. A rendőrség pedig képtelen megfékezni őket.” – írja a blogger. A jövőt tekintve pedig még ennél is borúlátóbb, hiszen a bandák száma valószínűleg sokszorosára nő majd a gazdasági válság hatására, amely 22 éve sújtja Kubát.

Igazságot követelnek annak a 14 éves fiúnak a családtagjai, akit egy rendőr ölt meg július közepén Havanna egyik legszegényebb és legveszélyesebb negyedében.

„Egy mamoncillo (helyi gyümölcs) fa tetején voltak, amikor az El Pinto néven ismert 60 éves férfi figyelmeztetés nélkül lövöldözni kezdett.” – nyilatkozta az El Nuevo Heraldnak Laritza Diversent, az áldozat családjának ügyvédje, akit a szülők azért bíztak meg, mert „úgy gondolják, hogy a hatóságok nem fognak igazságot szolgáltatni.”

Angel Izquierdo unokatestvérével és egy barátjával Mantillában - Havanna egyik hírhedt negyedében - szedett gyümölcsöt a volt rendőr házának kertjében, amikor meglepte őket Amado Interián. A férfi egyből fegyvert rántott, és halálos sebet ejtett a 14 éves Izquierdon, aki a helyszínen elvérzett. „Az édesanyja, Raiza Medina fel van háborodva, ugyanis az orvosok szerint a halált kóros vérszegénység okozta.” – mondta az ügyvédnő. A hatóságok minden erejükkel igyekeznek eltussolni az ügyet, a helyi média egyáltalán nem számolt be az esetről, és a fiú temetésén is számos rendőr és állambiztonsági ügynök vett részt. Ezt Elizardo Sánchez, egy illegalitásba kényszerült, emberi jogokat védő szervezet elnöke is megerősítette. A helyieket azonban annyira felháborították a történtek, hogy a megjelentek közül – a családtagokból, ismerősökből, és szolidaritásukat kifejezni vágyó ismeretlenekből álló gyászolók – többen is kormányellenes jelmondatokat kiabáltak.

Könnyen lehet, hogy az ügy a temetéssel véget is ért, hiszen az ügyvédnőnek nincs tudomása róla, hogy a rendőrség megindította volna a nyomozást, vagy akár letartóztatásba helyezte volna a férfit.

A Rotilla fesztivál szervezői bejelentették, hogy idén nem tartják meg a rendezvényt, ugyanis az állami szervek teljesen átvették az irányítást. A kulturális minisztérium azonban – saját szervezésében – meghirdette a zenei fesztivált, írja az El Nuevo Herald.

„A Rotilla szervezői kijelentik, hogy idén elmarad a fesztivál, mivel a kubai kulturális hatóságok etikai erőszakot követtek el.” – áll abban a közleményben, amelyet a szervezők adtak ki a múlt héten. A Matraka Productions munkatársai szerint, noha a háromnapos fesztivál a kezdetektől fogva független rendezvényként működött, a kulturális minisztérium mindig is erős kontrollt gyakorolt, ám ezúttal át akarták venni a teljes irányítást. „A múltban létezett köztünk és a hatóságok között egyfajta néma megállapodás, amelynek értelmében ők szabályozták, hogy ki léphet fel és ki nem, cserébe viszont segítettek abban, hogy létrejöjjön a fesztivál.” Noha a szervezők szerint mindig nagyon kellemetlen volt közölni egy-egy előadóval, hogy nem léphet fel, mégis megérte alkut kötni, hiszen így egészségügyi segítséget és ivóvizet kaptak, illetve a közlekedés megszervezésében is segítettek az állami szervek. Idén azonban az eddigieknél is erősebb volt a kontroll , a kulturális minisztérium munkatársai akarták megszabni a fesztivál időpontját, a fellépési díjakat, saját céljukra használták fel a rendezvény nevét, logóját, és olyan előadókat akartak szerepeltetni, akik a szervezők szerint teljesen megváltoztatták volna a fesztivál profilját. A rendezvény kisajátítása sikerült is, hiszen egész egyszerűen elvették azt a Matraka Productionstól, és a kulturális minisztérium már be is jelentette, hogy augusztus 6-8. között ők tartják meg a fesztivált – a konfliktusról azonban nem esett szó a helyi médiában. A produkciós iroda munkatársai a fentieken kívül arra is panaszkodtak, hogy megfigyelik őket – az állambiztonság embereit gyanúsítják ezzel -, és több fenyegetést is kaptak már.

Az elektronikus zenei fesztiválként indult Rotillát 1998-ban rendezték meg először. A Kubai Woodstocknak is nevezett rendezvényen azóta évről évre számos stílus és előadó képviseltette magát, ám a rendezők mindig is törekedtek arra, hogy lehetőséget biztosítsanak olyan megosztó zenekaroknak is, amelyek egyébként nem kapnak fellépési lehetőséget. Tavaly – ekkor 20 ezren látogattak el a Rotillára - a Los Aldeanos koncertje volt az egyik leginkább várt esemény, hiszen népszerűségüket kritikus, rendszerellenes szövegeiknek is köszönhetik. A Havannától 56 km-re fekvő Jibacoa tengerpartján rendezett fesztivál egyedülállónak számít Kubában, hiszen nem létezik hasonló típusú rendezvény az országban, „elképzelhetetlen szabadság uralkodik itt”, jellemezte a hangulatot egy blogger.
 

A latin-amerikai országokhoz szinte mind hozzátartozik a hímsovinizmus képzete, most kiderül, hogy miként látja a kubai viszonyokat a kiváló blogger, Iván García. Férfi.

„A fiúkat kicsi koruktól fogva másként nevelik. Az anyjuk tudatosan nem tanítja meg őket főzni vagy mosni, azt mondják nekik, hogy a fiúknak az utcán a helye, ott kell játszaniuk, baseballozniuk, és megtanulniuk verekedni. Amikor pedig kamaszodnak, nem nézik rossz szemmel, ha barátnőiket szexuális eszközökként kezelik.” – állítja egy kubai pszichológus, aki szerint a nők is hibásak abban, hogy az országban hímsovinizmus uralkodik. Amíg az anyák a házkörüli dolgok alól mentik fel a fiúkat, addig az apák az élet más területein próbálnak utat mutatni, gyakran ők fizetnek prostituáltaknak, hogy vegyék el fiuk szüzességét. Ilyen körülmények között pedig nem is csoda, hogy férfivá válva kész forgatókönyv él a fejükben arra vonatkozóan, hogy miként is kell bánni a nőkkel, „a párkapcsolatban a férfi diktál” – teszi hozzá a pszichológusnő.

„Az olívazöld forradalom elmúlt öt évtizede kétség kívül rengeteg változást hozott a nőknek, igaz, hogy Fidel Castro nevéhez számos olyan rendelkezés fűződik, amelynek kedvezményezettjei a nők voltak, de ezek annyit értek, mint halottnak a csók. Kuba továbbra is egyértelműen hímsoviniszta ország, efelől senkinek ne legyenek kétségei.” – ismeri el García. A vezetés a jelenben is igyekszik megtartani a látszatot, maga Raúl Castro és női munkatársai is egy olyan politikai modellen dolgoznak, amelyben nagyobb szerepet kapnának a nők. Azonban nemcsak a piros sarokban, hanem a kékben is feltörtek a nők, ugyanis az ellenzék vezető tagjai között is rengeteg lányt és asszonyt találni. Martha Beatriz Roque, Laura Pollán és Berta Soler az Asszonyok Fehérben vezetői, Yoani Sánchez a legismertebb kubai blogger, Miriam Celaya és Laritza Diversent, szintén a kubai mindennapokat megörökítő internetes naplók szerzői, vagy éppen Sonia Garro és nőtársai, akiket többször is bántalmaztak, miután az utcán tüntettek a rendszer ellen.

Ők azonban a kisebbséget képviselik, a nők többségének a tradíciók árnyékában igen keményen kell küzdeniük, az életük állandó duplaműszakokból áll. „Amint hazaér a tíz órás munkából, a középkorú Maritza előkészíti a fürdőt gyerekei számára, majd nekiáll főzni. Ez egy négy órás plusz műszakot jelent neki, mialatt a férje újságot olvas, vagy a híradót nézi.” – jellemzi egy átlagos kubai – és nem kubai – anyuka, feleség hétköznapját García. Neki még könnyűnek mondható a helyzete, hiszen együtt él férjével, a kettőjük keresetéből tartják fenn a családot. A csonka családoknál már más a helyzet, ugyanis hiába adott kedvezményeket a nőknek Castro, az egyedülálló anyákra nem gondolt, a kötelező tartásdíj összege szinte felfoghatatlan. „A lányom apja 100 pesót (5 amerikai dollár!) ad nekem minden hónapban. Ebből az összegből még gyümölcsöt sem vehetek a gyereknek, ezért adtam a fejem prostitúcióra. A jogrendszernek keményebbnek kellene lennie a férfiakkal a gyerektartást illetően.” – panaszkodik a 24 éves Liana.

Sok nő azonban nem „önszántából” keresi meg a kiegészítést az utcán, hanem azért, mert barátaik, férjeik kényszerítik rá. „Az olyan peremkerületekben, mint Mantilla, Belén, San Leopoldo vagy a Colón, a fiúk csak hipermacsó szerepeket látnak maguk előtt. Olyan férfiakat, akik verbálisan és fizikailag is bántalmazzák a barátnőiket, vagy éppen prostitúcióra kényszerítik őket. Katasztrofális látvány, amikor a lányok miniruhában lépnek ki a lakásukból, hogy megkezdjék a műszakot, míg élettársaik súlyos dollárokért isszák a söröket a kocsmában, arra várva, hogy a lány hazaérjen a pénzzel.” Ha nem találják kielégítőnek az összeget, akkor pedig következik a büntetés. Mindezek ellenére, a havannai blogger szerint gyakran ezeknek a nőknek a fejében is torz kép él, gyakran versenyeznek egymás között, hogy ki tud több pénzt hazahozni a szerelmének/stricijének. „Elena már sokszor volt Olaszországban, és büszke arra, hogy ezekből az utakból, egy autót tudott venni a fiújának. Ehhez ugyan gyakran olyan férfiakkal volt együtt, akik nagyapja korabeliek voltak, de azt mondja megérte.”

A 15 évre ítélt amerikai Alan Gross számára esély nyílhat, hogy szabaduljon börtönéből. A kubai állam függetlensége és területi integritása elleni bűncselekmények elkövetése miatt elítélt férfi fellebbezési tárgyalására pénteken kerül sor Havannában.

Grosst márciusban ítélték el, miután a Development Alternatives (DAI) munkatársaként egy fejlődést és demokráciát elősegítő program keretein belül telefonokat és számítógépeket osztott szét a lakosság körében. A kubai hatóságok azonban nem nézték jó szemmel tevékenységét, és a vádak szerint az illegálisnak minősülő műholdas eszközöket az amerikai kormány ügynökeként azért osztogatta, „hogy megdöntsék a kubai forradalmat”. – áll a cubadebate.cu. oldalon.

A 61 éves férfi elleni ítélet szinte megbénította a két ország közötti – az Obama kormányzat idején kezdődött - közeledési folyamatot.

Az első kubai nemi átalakító műtéten átesett nő felmondott munkahelyén, mert főnöke, Raúl Castro lánya nem nézte jó szemmel, hogy élettársa ellenzéki.

„Véleménykülönbségre, és a magánéletembe való beavatkozásra hivatkozva adtam be a felmondásomat. Ezelőtt soha nem volt semmilyen politikai problémám.” – nyilatkozta az El Nuevo Heraldnak Wendy Iriepa, aki abban a szexuális neveléssel foglalkozó központban (CENESEX) dolgozott, amelynek vezetője Mariela Castro. Az élelmezési részlegen dolgozó Iriepa munkájához az is hozzátartozott, hogy „előkóstolja” Castro ételeit, illetve átnézze a neki küldött ajándékokat.

A 37 éves nő volt az első, aki ingyenes nemi átalakító műtéten esett át Kubában. Ezt a lehetőséget egyébként egykori főnökének köszönhette, hiszen az ő nevéhez fűződik az az intézkedés, amelynek értelmében ingyenesek az ilyen típusú operációk a szigetországban. Iriepa a közelmúltban több interjút is adott nemzetközi médiumoknak, amelyben nagyon hálásan nyilatkozott jótevőiről, köszönetet mondott a kormánynak és Marielanak, hogy támogatták és tiszteletben tartják jogait, amelyek közel sem terjednek ki mindenkire, hiszen a műtéten át nem esett férfiak számára tilos a női ruha viselése, és ezért bírságolnak is a rendőrök.

Wendy Iriepa

Raúl Castro lányáról kevesen tudják, hogy szexológusként dolgozik, melegjogi aktivista, és idén májusban ő szervezte meg a havannai melegfelvonulást. Aktivizmusának azonban úgy tűnik, vannak politikai határai, hiszen Iriepa szerint Castro nem nézte jó szemmel, hogy élettársa, Ignacio Estrada ellenzéki. Pedig a férfiként született Iriepa veteránnak számított a központban, régóta dolgozott Castro irányítása alatt, gyakran vett részt az LMBT közösség rendezvényein.

Noha Mariela Castro a kubai viszonyokat tekintve igazi élharcosnak számít - évek óta küzd az apja és nagybátyja által is szított diszkrimináció ellen, a melegek közti bejegyzett élettársi kapcsolatért - többen megvádolták azzal, hogy kisajátítja a mozgalmat, ráadásul mindezt a kormány szájíze szerint teszi, kiszorítva a politikailag – így a CENSEX-től is – független csoportokat. Az általuk június 28-án rendezett büszkeség menetén – amelyen többen is kifejezték ellenzéki álláspontjukat - Mariela Castro nem is vett is részt, ugyanis szerinte „ilyen fajta megmozdulásra nincs szükség Kubában”.
 

Kubai férfi holttestére bukkantak egy spanyol repülőgép futóművébe szorulva tegnap. Az elmúlt években több alkalommal kísérelték meg a szökésnek ezt a módját kubai fiatalok

„Annak ellenére, hogy nem ismeren ennek az ügynek a részleteit, nem lep meg, hogy kubaiak drasztikus módszerekkel próbálnak menekülni Castro diktatúrája elől.” - nyilatkozta az El Nuevo Heraldnak Ileana Rose-Lehtinen, kubai származású amerikai politikus. „A kubaiak kétségbeesetten vágynak a szabadságra, a gazdasági lehetőségekre és ezért mindenre képesek.” – tette hozzá a republikánus politikusnő, aki most azért küzd, hogy ez a hír beszivárogjon Kubába is, hátha elrettentően hat majd. 

Az Iberia Havannából érkező 6620-as járata szerda délután, 13:50-kor landolt a madridi Barajas repülőtéren, majd a futóművek leengedésekor észrevették a 23 éves Adonis G.B. holttestét. A spanyol hatóságok szerint a kubai fiatal teste összenyomódott, és ez okozta halálát, legalábbis erre utalnak a fején és mellkasán található sérülések.
Noha a túlélési esélyek minimálisak, az elmúlt két évtizedben több alkalommal próbáltak meg – vagy egyedül, vagy párban - ily módon megszökni Kubából Londonba, Düsszeldorfba, Varesebe vagy Madridba. Mindegyik eset tragédiával végződött, összesen heten vesztették életüket.

Világszerte is többen próbálták már elhagyni hazájukat egy-egy repülőgép futóművébe rejtőzve, mindössze ketten élték túl az utat, egy kolumbiai kisfiú, és egy román férfi. Életben maradásuk valóságos csodának minősül, hiszen ilyen körülmények között, a túlélésre szinte semmi esély nincsen, az oxigénhiány, a magasság és az alacsony hőmérséklet mind életveszélyesek. „Egy repülő több tízezer méteres magasságban repül. A légköri nyomás csökkenése befolyásolja az anyagcserét és a test működését is.” - mutatott rá a veszélyekre a Szolidaritás Határok Nélkül egyik orvosa.
 

A 23 éves Adonis G.B. holttestét egy Kubából érkező repülőgép futóművébe szorulva találták meg a Madridi repülőtéren szerda délután, írja az Efe spanyol hírügynökség.

Az Iberia Havannából érkező 6620-as járata 13:50-kor landolt a madridi Barajas repülőtéren, majd az ott dolgozók nem sokkal később észrevették a hajtóműbe szorult holttestet is. A spanyol hatóságok szerint a kubai fiatal teste összenyomódott, és ez okozta halálát, legalábbis erre utalnak a fején és mellkasán található sérülések. A halál pontos okát csak a boncolás után tudják megnevezni, a holttestet már elszállították a madridi ügyészségi anatómiai intézetbe.
 

Hónapok teltek el, mióta kiengedték kubai börtönéből az utolsó független újságírót, ám a Committee to Protect Journalists (CPJ) legutóbbi jelentése szerint még mindig keményen üldözik őket.

„Sokak számára egy sötét korszak végét jelentette, amikor márciusban kiengedték azt a 29 újságírót, akiket még 2003-ban zártak börtönbe, de a kubai hatóságok még mindig üldözik a független újságírókat, akiknek önkényes letartóztatásokat, fizikai bántalmazásokat és megfélemlítéseket kell elszenvedniük.” – áll a nemzetközi szervezet napokban megjelent beszámolójában.

Noha az elmúlt években, a kubai újságírókat ért sérelmek nem kaptak akkora nemzetközi médiafigyelmet, mint 2003-ban, az ún. Fekete tavasz alkalmával – ekkor 75 személyt, köztük számos újságírót tartóztattak le ellenzéki mivoltuk, illetve eltérő véleményük hangoztatása miatt -, azóta sem javult a helyzet. A sajtó nem párt-álláspontot képviselő független munkatársai egy percig sem érezhetik magukat biztonságban, ugyanis ha bármilyen felületen olyasmit írnak – vagy készülnek írni -, amely nem egyezik meg a hivatalos kánonnal, könnyen börtönben találhatják magukat. A CPJ adatai szerint március és április között tizenegy újságírót tartóztattak le, akik többnyire egy-egy demonstrációról, politikai eseményről készültek tudósítani. Az erőszakot sem nélkülöző letartóztatásokat néhány órás, vagy akár néhány napos börtönbüntetés követte, attól függően, hogy mekkora volt az „elkövetett bűn”.

A CPJ riportja a kormány újfajta üldözési módszerére is felhívja a figyelmet, ugyanis míg a múltban a hosszú börtönbüntetések voltak a jellemzőek, mostanában sokszor, rövid időre – órákra, napokra vagy hetekre – tartóztatják le a független sajtósokat, ily módon próbálva megtörni őket.
 

Raúl reformjai sok szempontból megnyitották a gazdasági kapukat, ám a feketepiac virágzásán ez mit sem változtat. Körkép egy olyan országból, ahol alapvető élelmiszerek, és európai secondhand ruhák uralják a „földalatti” boltokat.
 

„Míg a fejlett országokban főként a drogok, a prostitúció és a csempészáruk uralják a feketepiacot, addig Kubában gyakorlatilag minden megtalálható: van, aki házilag készített kolbászt szállít a kocsija ülése alatt, más a lakásán árul miniszoknyákat és blúzokat egy virágos függöny mögött megbújva.”- írja az El Nuevo Herlald szerzője Havannában készült helyszíni riportjában, amely érdekes betekintést enged a kubai feketepiac mindennapjaiba. Egy kommunista országban, ahol mindent szigorúan szabályoznak, és ahol az üzletek polcairól olyan alapvető termékek hiányoznak, mint a cukor, a tojás vagy a WC papír, a feketepiac természetszerűen virágzik. Az árukat vagy lopják, vagy pedig a külföldi rokonok, ismerősök által küldött portékával kereskednek. Habár nincsenek a lopásra vonatkozó hivatalos statisztikák, egy, a pártlapban június végén megjelent cikkben arra panaszkodnak, hogy az állami vállalatoknál egyre kevésbé tudják megakadályozni a mind gyakoribb lopásokat, amelyet a felügyelet hiányával magyaráznak.

Paladar - lakásétterem

„Mindenki, lop, akinek van munkája. A cukorgyárban dolgozó fiú cukrot lop, hogy aztán eladja az utcán, a textilgyárban dolgozó asszony pedig cérnát lop, hogy aztán megvarrja a saját ruháit.” - mondja egy Marki néven bemutatkozó férfi, aki maga is három boltban árusít használt európai ruhákat. A középkorú férfi még úgy is vállalja a kockázatot, hogy tudja, ismét börtönbe csukhatják, de így is megéri neki.
 

Archibald Ritter kanadai közgazdász 2005-ös tanulmányában azt vizsgálta, hogy az átlagosan 20 amerikai dollárból élő kubaiak miként bővítik havi büdzséjüket. Átfogó kutatása során sok leleményes módszerre derült fény, egyik női interjúalanya lopott spagettitésztával kereskedett, egy másik bárpultosként dolgozó férfi sajátkészítésű házi alkoholjával helyettesítette a turistáknak kevert rumos koktélt, egy bicikliszerelőként dolgozó harmadik pedig a műhely hátsó kijáratánál kereskedett az alkatrészekkel. Ritter szerint fel sem lehet becsülni azt az összeget, amely a feketepiacon áramlik. „Mondhatni a lakosság 95%-a részt vesz valamilyen formában a földalatti kereskedelemben.” „Az állam megrablása olyan, mintha a közös tulajdonból vennének el. A feketepiacon való részvétel olyannyira természetes, hogy lényegében normává vált.” – idézi a cikk Ted Henkent, a new yorki Baruch College szociológia professzorát.
 

A 2010-es évet fémjelző gazdasági reformok ugyan számos új lehetőséggel kecsegtetnek a lakosság számára, hiszen már 178 szakmában lehet vállalkozást indítani, ezek nagy része azonban már a reformok előtt is létezett - mint az esküvői fotós vagy a manikűrös -, csak éppen nem hivatalos formában. Sokan tehát fellélegezhettek tavaly, ugyanis az életüket átható állandó aggodalom nélkül űzhették hivatásukat. „Illegálisan kezdtük még évekkel ezelőtt, de amióta megadták az engedélyeket, mi is kiváltottuk, mert mentális nyugalmat jelent. Nem kell már tartanunk sem a rendőröktől, sem pedig a felügyelőktől.” – meséli Odalis Losano, aki saját otthonában üzemeltet egy kis büfét. A megnövekedett lehetőség, és a lelki nyugalom ellenére sokan panaszkodnak, hogy nagyon drága saját vállalkozásba kezdeni, ugyanis az adók és a társadalombiztosítás közel a bevétel felét elviszik, ráadásul a nyersanyagok beszerzése sem egyszerű, nincs kiterjedt nagykereskedelmi hálózat, így az új rendelkezések tovább élénkítik a feketepiacot.

Több tucat twitterező gyűlt össze július elején Havannában, hogy személyesen is megismerjék egymást, és megosszák tapasztalataikat.

„Sokan nem ismerjük egymást, de ez jó alkalom arra, hogy előbújjunk az álneveink mögül.” – nyilatkozta az El Nuevo Heraldnak az egyik résztvevő, aki – talán túlzás nélkül állítható -, néhány tucat társával együtt lefedi az egész kubai twitter-társadalmat. A latin-amerikai országok közül internethasználat szempontjából legelszigeteltebbnek számító Kubában a netezés még mindig nem elterjedt jelenség, a nemzeti statisztikai hivatal 2010-es, önbevallásos felmérése szerint a kubai lakosság 2,9%-a rendelkezik közvetlen internetkapcsolattal – tehát a feketén netezők valamelyest növelik ezt a számot -, ők munkahelyükön vagy iskolájukon keresztül kapcsolódnak fel a világhálóra, és a webkettes felületekre – már ha nincs blokkolva ez a szolgáltatás.

Egy Kubáról könyvet író amerikai szociológus, Ted Henken szerint 5-10% között mozog az internet-felhasználók száma, de a kapcsolat minősége rendkívül rossz – mivel az USA szankciói miatt csak műholdon keresztül lehet felkapcsolódni a világhálóra -, így a szörfölés is nagyon lassú. Erre a találkozón résztvevők is panaszkodtak, akik eleinte a twitteren használt álneveiken mutatkoztak be egymásnak, és különböző trükkök illetve követőik számának megsokszorozásának módja felől érdeklődtek.

A havannai twitter találkozót egy fiatal rádiós, Leunam Rodríguez szervezte meg, akinek elmondása szerint csupán annyi volt a szándéka, hogy a virtuális térből kiszakadva, személyesen is megismerjék egymást. „Azért jöttünk, hogy beszélgessünk, és lényegében ez is történt.” – nyilatkozta Rodríguez.

A legismertebb kubai blogger – és aktív twitterező – Yoani Sánchez nem vett részt az összejövetelen, ugyanis napokkal a találkozó előtt azzal vádolta meg a szervezőket, hogy a helyváltoztatással veszélyeztetik annak létrejöttét, így nem kíván megjelenni. Az eseményt először egy ismert belvárosi pizzériába szervezték, majd később megváltoztatták a helyszínt a Pabellón Cuba nevű központra, ahol gyakran gyűlésezik egy, a kubai kommunista párthoz közel álló ifjúsági szervezet, valószínűleg ez az aspektus zavarta a kormányt gyakran élesen kritizáló Sánchezt is.

„Sokféle kritikát kaptunk már, de én mindig is azt mondtam, hogy nem tartozom semmilyen szervezethez, csupán egy kubai vagyok.” – mondta Rodríguez, majd hozzátette, hogy jó ötletnek tűnt ez a helyszínválasztás, és nem állt szándékában kizárni senkit, hiszen sokan ott voltak Sánchez támogatói közül is.

Bono a U2 teltházas amerikai koncertjén dicsérte az ismert kubai ellenzékit, Óscar Elías Biscet-t. A férfi mellett már Orbán Viktor is szót emelt.

„Szeretnénk valami olyasmit csinálni, amit eddig még soha.” – kezdte meg Miamiban tartott június végi koncertje közben azt a rövid intermezzot Bono, amelyet a kubai ellenzéki méltatására szánt. „Egy fantasztikus embert, egy orvost, aki sok időt töltött kubai börtönökben, szabadon engedtek. A neve, Dr. Biscet. Szeretném, ha tudnának róla Kubában, hogy ő különleges számunkra, és figyelünk. Emlékezzenek meg róla, és foglalják nevét imáikba.” – mondta az aktivista tevékenységéről is jól ismert zenész a Sun Life stadion 73 ezres közönségének a Walk On című szám közben.

„Amikor felolvasták nekem, hogy mit mondott Bono, rendkívüli boldogságot éreztem, hiszen nagyon jó érzés, amikor valakit egy nép képviselőjének választanak.” – mondta Biscet az El Nuevo Herald újságírójának, aki elsőként értesítette őt arról, hogy a U2 frontembere, dicsérően nyilatkozott róla. „Nagyon megható pillanat volt. A közönségben sok volt a kubai, illetve latin-amerikai rajongó, akik számára örvendetes volt a szolidaritásnak ezen megnyilvánulása.” – nyilatkozta Ana Navarro, a republikánus párt egyik tanácsadója, aki maga is jelen volt a koncerten. „Nagyon megható volt. Ezt az embert az egész világon ismerik, és az említése olyan, mintha fénnyel borítanák be Castro diktatúráját.” – mondta egy jelenlévő diák, aki nyolc éve hagyta el Kubát.

A 49 éves orvos végzettségű Biscet-t idén márciusban engedték szabadon, miután nyolc évet töltött börtönben „Kuba függetlensége és szuverenitása elleni bűncselekmények” miatt. Kálváriája a ’90-es években kezdődött, amikor szót emelt a szigetországban végrehajtott rengeteg abortusz ellen, ezek után 1998 februárja és 1999 novembere között mintegy 27 alkalommal tartóztatták le. Végül 1999 végén három év börtönbüntetésre ítélték egy békés tüntetés megszervezése miatt, majd ezután sem sok időt töltött szabadon, 37 nappal később ismét letartóztatták, és 25 évre ítélték a már fent említett vádak alapján. Nyolc év elteltével azonban szerencséje volt, ugyanis egyike volt annak a mintegy 125 politikai fogolynak, akiket a tavalyi év folyamán engedtek szabadon a kubai katolikus egyház, a spanyol és a kubai kormány között létrejött megállapodás értelmében. Szabadulása óta az általa alapított, emberi jogokkal foglalkozó Lawton Alapítvány elnökeként tevékenykedik, és a Nobel-békedíj egyik lehetséges várományosa, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök nemcsak javasolta a kubai férfit, hanem védelmére és támogatására még 2007-ben védnökséget vállalt. „Magyarország továbbra is fontosnak tartja, hogy Kubában valamennyi politikai elítéltet minél előbb, feltételek nélkül szabadon engedjenek, és olyan változások történjenek az ország jogrendszerében, amelyek kizárják, hogy bárkit politikai meggyőződése miatt zaklassanak, vagy elítéljenek.” - áll egy, a Fidesz honlapján olvasható közleményben.

Még az év vége előtt megkezdődhet az autók és lakások adásvétele Kubában. A kommunista párt áprilisi kongresszusán elfogadott reform az új törvények kihirdetésekor azonnal életbe léphet, adta hírül a hivatalos pártlap.

A Raúl Castro nevével fémjelzett reformok közül talán az egyik leginkább várt intézkedés a gépkocsik és ingatlanok adásvételének engedélyezése, hiszen mintegy fél évszázada nem volt erre lehetőség az országban – csupán a cserét engedélyezték, így papíron senki sem volt tulajdonosa otthonának. Az új törvények értelmében a kubai állampolgárok illetve a tartósan ott élő külföldiek azonban nemcsak, hogy továbbra is elcserélhetik ingatlanjaikat, hanem szabadon kereskedhetnek azzal, illetve adományozhatnak és örökölhetnek is lakásokat. Az ügyletek is egyszerűbbé válnak, egy jegyző előtt történik az adásvétel, és az adó befizetése is, ám egy személy csak egy ingatlant birtokolhat, illetve a tulajdonosok köréből kizárják a nem rezidens státuszú külföldieket, illetve kubaiakat. Bár az emigránsok nem birtokolhatják az ingatlant, átruházhatják azt valamilyen családtagra, ám ennek is szigorú szabályai vannak.

„Azok a lakások, amelyek olyan kubai személyek birtokában vannak, akik végleg elhagyták az országot, átruházhatók a jelenlegi vagy volt házastársra, illetve negyedfokú vérrokonságot igazolni tudó családtagokra is, abban az esetben, ha öt éven keresztül együtt éltek a tulajdonossal.” – írja a Granma.

Az ingatlanok mellett, a gépkocsik adásvételét is engedélyezik, tekintet nélkül annak márkájára, modelljére, vagy évjáratára. Ez azért rendkívül újszerű, mert eddig csak azokkal az autókkal lehetett kereskedni, amelyeket 1959 előtt gyártottak, ezek közül szinte mindegyik amerikai gyártmányú old timer volt. Ezen kívül sokan vannak azok, akik még 1990 előtt munkájuknak köszönhetően szovjet gyártmányú autókat kaptak cégüktől, most ők is eladhatják ezeket bármelyik kubai állampolgárnak, vagy rezidens státuszú külföldinek. Noha az új autók ritka madárnak számítanak a szigetországban - és eddig csak kiváltságosok: művészek, sportolók, orvosok juthattak hozzá külföldi munkájuk során -, az új törvénynek köszönhetően már ezeket is bárki megveheti, akinek van rá pénze, sőt egy ember több autót is birtokolhat. Az emigránsok a gépkocsik esetében is élhetnek a családtagra való átruházás lehetőségével.
 

A napokban fény derült arra, hogy Hugo Chávez Kubában végrehajtott medenceműtétjét egy rákos daganat eltávolítása követte. A venezuelai elnök állítása szerint jól van, és hálás Fidel Castronak, aki elhalmozza őt figyelmével.

„Ha nincs Fidel Castro, akkor betegen tértem volna vissza Caracasba. Nagyon optimisták vagyunk és biztos vagyok benne, hogy ezt is túlélem valahogy.” – nyilatkozta telefonon keresztül Hugo Chávez újabb műtétjére vonatkozóan, amely során egy rákos daganatot távolítottak el a venezuelai elnök testéből. A már hetek óta Kubában lábadozó államfő pénteken jelentkezett be telefonon egy kubai tévéműsorban – a hivatalos bejelentés egy nappal ezelőtt, a venezuelai állami televíziónak eljuttatott videoüzenetben történt -, ahol beszélt medenceműtétjéről, majd az ezt követő, váratlanul diagnosztizált tumor eltávolításáról is.

Chávez június elején érkezett Kubába, hogy végrehajtsák rajta a medenceműtétet, ám ennek során az orvosok találtak egy rákos daganatot is, amelyet egy második operáció során távolítottak el. Már az elnök első műtétjét is homály fedte, hiszen sokáig még utazásának pontos okát sem lehetett tudni, majd az operáció fajtája is rejtély volt, így hamar megkezdődtek a találgatások, miszerint Chávez súlyos beteg. Az idő minden jel szerint ezeket a véleményeket igazolta, bár a tumor eltávolítása során nem lépett fel semmilyen komplikáció, és a venezuelai államfő is nagyon optimista. „Ez majd megerősít… a felépülésem jól halad, ráadásul kiegészítő kezeléseket is kapok, hogy legyőzzék a rákos sejteket, és teljesen meggyógyuljak.” Chávez hangsúlyozta, hogy betegsége ellenére folyamatosan tartja a kapcsolatot a venezuelai alelnökkel, és naprakész országa, illetve egész Latin-Amerika ügyeit illetően. A Mesa Redonda, vagyis Kerekasztal nevű kubai televízióműsorban telefonon keresztül tájékoztatta a kubai népet arról, hogy pénteken beszélt Bolívia, Ecuador, Nicaragua és Argentína államfőivel, akik elsősorban mind arra kérték, hogy adja át üdvözletét Fidel ill. Raúl Castronak, valamint biztosították, hogy „a lehető legjobb kezekben van”. Chávez elmondta azt is, hogy hű barátja Fidel minden nap meglátogatja őt, és ilyenkor hosszasan beszélgetnek.
 

Két héttel titkos medenceműtétje után, Hugo Chávez Fidel Castro oldalán jelent meg tegnap a kubai állami televízióban.

„Testvéri találkozó keretein belül gyűlt össze Fidel Castro elvtárs és Hugo Chávez Frías elnök úr, akik a közös múlt eseményeit idézték fel. A kellemes eszmecserén Chávez családtagjai is részt vettek.” – hangzott az állami televízió híradójában közölt riport narrációjában. A pár perces képsorok a lábadozó venezuelai elnököt, és a mellette sétáló Fidel Castrot mutatták. Mindketten sportos öltözetet viseltek – Castro a már védjegyévé vált Adidas melegítőben pompázott -, és meghitten beszélgettek egy villa udvarában, illetve szalonjában. A nem egészen egy perces riportban úgy tűnt, Chávez felépülése jól halad, végig élénk volt és mosolygott, ami nem csoda, hiszen régi jó barátjával diskurálhatott, és olvasgathatta a hivatalos pártlapot.

A narráció rövid szünetében tradicionális venezuelai zene szólt a háttérben, de a riportból nem derült ki, hogy pontosan miről beszélt a két jóbarát, illetve hol lábadozik Hugo Chávez, aki sokáig titokban tartotta a műtét tényét, így rögtön megkezdődtek a találgatások, miszerint valamilyen súlyos betegségben szenved. Végül a venezuelai külügyminiszter két héttel ezelőtti nyilatkozatából derült ki, hogy medenceműtétről van szó, ám a fenti képsorok tanúsága szerint Chávez állapota nem volt olyan súlyos. „Hozzanak békét ezek a képsorok a venezuelai emberek számára, akik aggódtak az elnök egészségéért.” – mondta Andres Izarra kommunikációs miniszter a venezuelai állami televízióban. A kormány szerint az elnök a július 5-i nemzeti ünnepre már otthon lehet.